Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

„VÍZENJÁRÓK" - Gráfik Imre: Újabb források és adatok a népi hajózás dunai gyakorlatához

vács cigányságból váltak iszkápássá a konjunktúra hatására. Jól bizonyítják ezt a győri iszkápások, kiknek léte és specializálódott munkája szorosan összefüggött a város hajóforgalmával, a gabonakereskedelemben és víziszállításban betöltött szerepével."

1

1 3./ Ez utóbbi megállapításunk vonatkozik a különböző társ-, illetve segédtudományok szakirodalmára is. Példa: Bél Mátyás Notitia-ja, mely eredetileg Bécsben 1735-1743 között jelent meg Pozsony megye mezőgazdaságának ismertetése során a különböző áruféleségek kapcsán utal a folyó árjával szembeni (hajóvontatással) történő szállításra: „legjobbak közülük a búzáé, a rozsé, az árpáé és másoké, sőt zöldségféle is oly bőségesen terem, hogy a Duna ellenében Ausztriába lehet szállítani belőle, amikor ott drága a gabona... Megtölti a teherhajókat a gyümölcs, amit részben hazavisznek, részben Ausztriába szállítanak."

1

2 A folyón érkező áruféleségek sokféleségéről tudósít színes leírásában másik neves ország ismertető elődünk is: „... fazekasedényeket árúinak, a rosszabb fajta több hajón is... A Dunán csak úgy nyüzsögnek azok a hajók, amelyeken részben bort mérnek ki és amelyek a partokon kívül maguk is az ideszállított áruk eladására szolgálnak. Némely hajó, nevezetesen a hajóhíd fölött, faárukat hoz Felsőausztriából, közöttük nem egy olyan csekély értékű, hogy az ember alig érti meg, hogyan térül meg a közel 80 mérföldnyi szállítás költsége. Vannak ott például közönséges edények és rossz seprűk feketefarőzséből összekötve. Más hajókról messzire kiviláglik a mindenféle fajta tarkára pingált háztartási holmi, melyek rikító szine a falusiakat csak még jobban odacsalogatja vásárlásra."

1

3 A történeti irodalmon kívül igen gazdag adatokkal szolgál a magyarországi folyók vízgazdálkodási szakirodalma. Tudjuk, hogy az ún. Hajózási Igazgatóságot 1777. május 10-i rendeletével Mária Terézia hozta létre. „A Duna magyarországi szakaszán működő igazgatóság négy állomásból épült fel: Pozsony, Buda, Dunaföldvár, Zimony kirendeltséggel. Az igazgató Budán tartózkodott, és ezzel kezdett kialakulni a korábbi divisiók helyén a vízügyi igazgatás központi és területi szervezete... a hajózás legfőbb akadályai továbbra is a malmok és a rosszul megépített hidak. Az állomások vezetői büntetést szabhattak ki a molnárokra, ha a hajózást akadályozták. A vontatóűt számára a parton három-négy méter széles sávot kellett hagyni, és előírták a dunai kőhidak átalakítását is. Az állomások lehetőséget kaptak arra, hogy a vontatók között bérmunkásokat is alkalmazzanak."

1

4 A szabályozás előtti folyók, folyószakaszok adottságai a hajózás tekintetében merőben mások voltak, mint a későbbi időszak lehetőségei: „A dunai hajózás sokáig csupán Győrig terjedhetett, amely így jelentékeny kereskedő várossá fejlődött. Győr fölött a kanyargós, szigetek között folyó Duna mentén nem volt alkalmas vontató út, ráadásul a víz nagy sebessége miatt mindenféle manőverezés is akadályokba ütközött. Az Ausztria felé irányuló hajóforgalom így csupán esetleges volt a 19. század 30-as éveiig."

1

5 " PergerGy. 1995: 277. 1

2 Bél M. 1984: 204 és 213. 1

3 Csaplárovics J. 1829/11: 81-84. 1

4 Dóka K: 1987: 19. 1

5 Károlyi Z. 1973: 167. 109