Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

„VÍZENJÁRÓK" - Gráfik Imre: Újabb források és adatok a népi hajózás dunai gyakorlatához

GRÁFIK IMRE Újabb források és adatok a népi hajózás dunai gyakorlatához A

monografikus feldolgozást vállaló néprajzkutatónak több, de legalább két olyan tényezővel kell számolnia, amelyek megnehezítik munkájának lezárását. Az egyik nevezhető szubjektívnek, ugyanis elsősorban önmagát kell meggyőznie arról, hogy vizsgálódása során eljutott az ismereteknek olyan fokára, amikor megfogalmazhatók az összegező gondolatok, megállapítások. A másik inkább objektívnak tekinthető, ugyanis nincs az a kutatás, melynek ismeretanyaga - több okból is eredően idővel ne lenne bővíthető. Föltehetően a fentiekkel minden kutató egyetért, előrebocsátását az indokolja, hogy részben magyarázza jelen dolgozatom témaválasztását, mely a fenti vonatkozásokban remélhetően megerősítő tanulságként is szolgál. A felvázolt kettőséggel, s a helyzetből adódó kételyekkel magam is szembesültem, amikor 1983-ban lezártam a magyarországi fahajózást, a hajóvontatás néprajzát tárgyaló kéziratomat.

1 Alighogy átadtam a nyomdának a „véglegesen" lezárt kötet anyagát, máris olyan szakirodalom került a kezembe, amelyben új - bár az általam felépített rendszer-szemléletű összegezést lényegében nem befolyásoló - adatot találtam. Azóta - más és kisebb méretű feldolgozások esetében is - számtalanszor átéreztem az új és újabb adatok felbukkanása által kiváltott részben jó érzést, részben pedig - az információ jelentőségétől függő - bosszúságot. Ezért is örültem a lehetőségnek, amikor közel tíz évvel később felkérést kaptam a Vízi szállítás és közlekedés című fejezet megírására a Magyar Néprajz VIII kötetes kiadvány-sorozat számára. Az 1990-es évek közepén, második felében lezárt, s csak az ezredfordulót követően megjelent kötet után,

2 mondhatni; a helyzet és az érzésem mit sem változott. Az adott feltételek között jelen dolgozatommal ezt a körülményt szándékozom példázni - a tiszai vonatkozásokat jól ismerő Juhász Antal köszöntése kapcsán - inkább a Dunára szorítkozva, s természetesen nem a téma végleges lezárásának csalóka érzetével. 1./ Számításba véve a lehetséges forrásokat - legalábbis választott tárgykörünkben -, sajnálatosan, de az idő előrehaladtával egyre inkább le kell mondanunk a klaszszikus néprajzi adatgyűjtés jelenkori és jövőbeli esélyeiről. Adatközlők emlékezetével ugyanis - eltekintve néhány különleges helyzettől és személytől - már többnyire csak nagyon áttételes és általános információkhoz juthatunk. Példa: „Kelet-Dunántúlon elsősorban a Dunához kapcsolódott a területi munkamegosztás három fontos része: a hajóvontatás, a halászat és a vízimolnárság. Hajóvontatással a tolnai és a iváncsi hajóvontató fuvarosok foglalkoztak. A lóvontatású hajókon főként gabonát szállítottak Eszék és Budapest között. Az iváncsai Helytörténeti Gyűjteményben ma is láthatunk egy vastag hajóvontató kötelet, ami az egyik helyi hajóvontató családtól származik."

3 1 Gráfik I. 1983 2 Gráfik I. 2001. 3 Lukács L. 1995:44. 107