Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

RÉGÉSZET ÉS NÉPRAJZ - Vályi Katalin: A régészet és a néprajz közös falai

valószínűen már korábban eltörött edényt (esetenként csak a törött edény alsó felét) helyezték el, benne, ill. alatta szárnyascsontokat találtunk - építési áldozatként. Ezeken a szokásokon kívül azonban jól megkülönböztetik az egyes periódusokat a favázas szerkezet kitöltőfalának az eltérő módon való elkészítése is. A legtöbb esetben (akárcsak a mezőváros-kori lakóházak esetében) itt is csak az épület omladékának az összetételéből következtethetünk az oszlopos vázú falak anyagára, azonban építési technikájukra csak ritkán utalnak a maradványok. Egyik-másik építési periódus „alapozási árkában" azonban szerencsés módon megmaradt az egykori felmenő fal aljának a 10-15 cm magas csonkja. Ebből megtudhattuk, hogy ezeknek a falaknak a készítésénél az oszlopok közeit sárga és szürke agyag nem összekevert, hanem egyenlő vastagságban meghagyott, illetve felvitt rétegével töltötték ki. (2. kép) Egy másik építési periódus alapárkaiban gyakran találtunk elszenesedett nádmaradványokat, a padlót borító omladékban pedig nádlenyomatos tapasztás darabokat figyelhettünk meg. Ekkor tehát a Szeged környéki népi építkezésben a 18-19. században oly gyakori tutajfal technikáját alkalmazták. Ennek lényege, hogy az oszlopok közé vastag szálú, sűrű sorokban megkötözött nádat állítottak, majd az így összeállt vázszerkezetet kívül-belül, vastagon betapasztották pelyvás sárral.

5 (3-4. kép) Az eltérés ebben az esetben is ugyanaz, mint a korábban említett példáknál: Szeren a fal kitöltésénél pelyvás agyag helyett minden esetben tiszta agyagot használtak. Ettől függetlenül tudomásom szerint a szeri „fakolostor" a Szeged környéki tutajfal legkorábbi megjelenése (14-15. század). Ez különösen azért nagyon izgalmas és fontos jelenség, mivel egy biztosan Nyugat-Európából hozott építési technika (Fachwerk), és egy kimondottan a vidékünkre jellemző, a helyi adottságokhoz igazodó technika (tutajfal) tökéletes ötvözetének lehetünk a tanúi. Talán megkockáztatható az a feltevés is, hogy a tatárjárás pusztításai során megsemmisült korábbi kő- és téglaépületek helyén a kolostor új gazdasági épületeinek a felépítéséhez nyugatról érkezett (szerzetes?) építőmester és a munkát kivitelező helybeli lakosok tapasztalatainak, tudásának az eredményét láthatjuk ebben. A néprajz és a régészet megfigyelései tehát egyre inkább közelednek egymáshoz időben, lassan-lassan összeérnek és folyamattá állnak össze. Ezekkel a gondolatokkal kívánok Juhász Antalnak boldog születésnapot. 5 Juhász A.: Szeged környékének településnéprajza és népi építészete. Kandidátusi disszertáció, Szeged, 1984, 301. 99