Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 9. Szentimre
melynek nagyobb része szántó, a kisebbik rét volt. Ahogyan gyermekeik nőttek, elszegődtették őket. Lassan gyarapodni tudtak, szőlőt a szomszédos fülöpszállási határban vettek. Sándor fiuk a Duna melléki Madocsáról származó Csider Évát vette feleségül. Lányuk Varga Eszter (sz. 1911) 1931-ben kötött házasságot a katolikus Szabó Antallal (1909), akinek apja Tiszakécskéről, anyja Adonyból (Fehér m.) származott. Szabó Antal tíz gyermekes napszámos család legidősebb fiúgyermeke, házasságkötése után - mint korábban — hónapszámos volt egy csengődi birtokosnál. Szőlőmunkát végeztek. Három évig a feleség szüleinél (Varga Sándorék házában) éltek, akkor üres portát vásároltak és építettek rá. Szabó Antal napszámba járt, felesége otthon „kertészkedett" és lányait nevelte. Volt olyan esztendő, amikor több hold szőlő munkálását fölvállalták. Néhány év múlva földet, majd „egy rossz lovai' vásároltak. Attól fogva a kerti veteményes termésével (zöldségféle, krumpli) rendszeresen kocsiztak a szabadszállási hetipiacokra. , Apródonként négy hold lőtt a mienk' - emlékezik Szabóné Varga Eszter. A napszámos-sorból, szorgalommal és takarékos fogyasztással, törpebirtokos kisparaszttá váltak. Három lányuk közül egy él a faluban, ketten Izsákra illetve Dunaföldvárra mentek férjhez, így a telepesközség az 1950-60-as években kiröpítő fészek lett. A nagyperkátai Gelencsér József (1862-1929) a Szapáry grófok birtokán volt cseléd, a perkátai Bognár Annát vette feleségül és szülőfalujukban telepedtek le. Elégededenek voltak sorsukkal, unokájuk így emlékezett: „Fogták a sátorfájukat és eljöttek erre a vidékre. Az volt a reményük, hogy itt majd jobb lesz• ••" Áz 1890es évek elején költöztek Szent Imre pusztára, s Gelencsér József a telepítvény „szélső" utcájában vett kis házat, tagja lett az 1895. évi vevőtársaságnak, s 1897ben 1 hold 1292 négyszögöl szántója és 2 hold 432 négyszögöl réti földje volt, tehát törpebirtokosként és nagy összegű bankkölcsönnel kezdett új életet Szent Imrén. Lovakat vásárolt, fuvarozást vállalt és napszámba eljárt az izsáki úri birtokosok szólőtelepeire. Tíz gyermeke született, s kilencet neveltek föl. „Egyik évben szoptattam, másik évben mindenórás voltam" - idézte az egyik unoka Gelencsérné Bognár Anna emlékezését. Gelencsér József két holdon szőlőt telepített, kitartó szorgalommal és vállalkozásokkal - pl. borügynök is volt — a gazdák közé küzdötte fel magát. Köztiszteletben álló személy volt: 1921-től haláláig töltötte be a községi bíró tisztét. 1930-ban özvegye 35 kat. holdat birtokolt. A kölcsön törlesztését már fiai fejezték be, akik közül hárman folytatták a gazdálkodást, egy iparos, egy kereskedő lett, egy pedig egyetemet végzett és ügyvédként dolgozott. A Dunántúlról érkező Gelencsér József dolgosságával és vállalkozó kedvével megalapozta a maga és utódai boldogulását, népes családját öszszetartó közösségként ismerte és emlegette a falu népe. 28 3 28 3 A Gelencsér család történetét 1. BOGNÁR Anikó 1999. 91-92. 156
