Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 1. Tázlár

hogy ketten 1200 holdat vettek meg, melyen „kitűnően vezetett gazdaságot folytatnak."

12

9 Csűri Pálnak több határrészen volt földje és tanyája. Kaskantyú pusztán, a Közép-Kaskantyú dűlőben Kiskőrösi családok telepedtek meg. Az út mellett, egy keresztutcában és egy leágazó utcában parcelláztak házhelyeket és a faluszerű telepet Kaskantyú-Zsizsnyiknzk nevezték. A zsizsnyik szláv szó, száraz, kiaszott földet jelent. A Kiskőrösi szlovák telepesek a puszta jellege miatt adhatták a telepnek ezt a megnevezést. A parcellázás körülményeit pontosan nem ismerjük, de a kataszteri térképről tudott, hogy Közép-Kaskantyún Nagy Ferenc és Tóth István bírt számottevő birtokot. Beszédes tény, hogy a kis településmag központjában épp nekik volt a többinél nagyobb beltelkük és Nagy Ferenc háza mellett 3, Tóth Istvánék mellett 2 gazdasági épület állott. Kaskantyú-Zsizsnyikre földtelen és kevés földű szegényparasztok települtek, akik a közeli birtokosok és nagygazdák földjére jártak napszámba, részes munkára (részleteit 1. Kaskantyú településénél). A kataszteri térkép Kaskantyú két dűlőjében erdőparcellázást tüntet fel: a vatjaÁ erdőből, amely a Soós-örökösök és Csűri Pál birtoka, Brada Pál, Valuska Mihály, Bobek Márton, Páhi István, Oroszi Pál, Tóth István, Kukucska Márton, Gál Károly, Gombár Pál, Farkas János, Feldenszki Pál és Lang Béni, a Sivatag dűlői erdőből Mlinkó György, Bajusznács Györgyné, Nemes János, Kelemen Gábor, Ropka István, Benkóczi István, József, Lajos, Péter, Albert János, Csengődi Pálné, Csővári Pál, Göbölös Pál bérelt vagy vásárolt kisebb-nagyobb földet. Nagyrészük szlovák származású Kiskőrösi volt. Az 1890-es évek elején a Páhi határában lévő grófi birtokokat felparcellázták: 1891-92-ben a Bethlen- és a Teleky-birtok, 1892-ben a Pejacsevics, 1893-ben pedig a Waldech-család birtokának kiosztására került sor. Tárgyunk szemszögéből a parcellázások településnéprajzi következményeire fordítjuk figyelmünket. A Bethlenbirtok kiosztását Csengőd településtörténetével összefüggésben tárgyaljuk. Gróf Waldech Frigyes és örökösei kiosztott birtokán apró tanyák nőttek ki a földből. Az egykori majorhoz vezető út két oldalán 9 tanya útmenti sorba „rendeződött" és az úttól távolabb, szántó és kaszálóföldön még tízegyvalahány tanya épült. Ezt a tanyákkal megült határrészt az 1894-95-ben helyszínelt s 1896ban nyomtatott térkép Kis-Páhinak jelöli.

13

0 Kis Páhinak a volt majorhoz közeli területén 30 tanyát vettünk számba: 22 tanyán egyeden épület állott, nem sokkal a parcellázás után a telepes családok zöme épp csak födél alá húzódott, 7 család a háza mellé istállót vagy ólat is épített és csak 1 tanyán volt 3 épület (1896. 10. szelvény). GALGÓCZY Károly 1877. III. 277. 13

0 Kiskőrösi Járási Földhivatal, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun megye, Páhi nagyközség, Czebe, Kis Csengőd, Kaskantyú, Kullér, Kis-Páhi, Szűcsi és Tabdi pusztákkal, Nagy Csengőd és Szélmalmos Páhi telepítvényekkel. 1879. Helyszíneltetett 1894- és 1895-ben. A m. kir. államnyomda Budapesten, 1896. 85