Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 1. Tázlár
san elköltöztek, de nem a faluba, hanem a mezőgazdaságnál jobb megélhetést nyújtó városokba. A középkorú és idősebb nemzedéket viszont a tanyai állattartás előnyei és a megszokás eléggé erősen a tanyához kötötték. 11 5 Családi életutak Balázs Ferenc (1910. Szeged-Felsőtanya) apai nagyapja Kömpöcön, 40 holdon gazdálkodott. Tizennégy gyermeke született. Három nős fia, közöttük, visszaemlékezőnk apja (B. Ferenc) Csöngőién, a szomszédos szegedi föld északi határában telepedett meg. Apjának előbb a majsai határszélen volt 25 holdas városi haszonbérlete, majd ettől megvált, és egy „elbukott" bérlő szintén csengelei földjét vette át. Tíz gyermeke született és hat nevelkedett föl. Ferenc fiát a szegedi felsőtanyák központjában keresztelték 1910-ben. A sokgyermekes család a csengelei kisbérleten szűkösen élt. Fél holdon dinnyét, pár száz négyszögölön téli káposztát termesztettek, amit a kisteleki és a szegedi piacon értékesítettek. Jobb megélhetést remélve 1930-ban telepedett a család Bagi-Bócsára, a szintén Csengeléről származó Tóth Péter gazda földjére. Balázs Ferenc 1936ban nősült, felesége Szomorít Kalmár Anna Bugac pusztán született (1914). Apósa, Szomorú Kalmár Mihály Csongrádon, Faragó István módos cívis majorjában látta meg a napvilágot, ahol apja gulyásszámadóként szolgált. Sz. Kalmár Mihály egyéves volt, amikor a család a birtokos nagybugaci majorjába került. A Faragócsalád ugyanis az 1870-es években Nagybugac és a vele határos Nagybó-csa pusztán 5-600 holdas birtokot vásárolt, melynek nagy részét gulyajárásnak használta. Sz. Kalmár Mihály és apja 105 évig szolgált a Faragó-családnál, mint gulyásszámadó. A birtokos az 1930-as években is szürke gulyát tartott. Számadójának is büszkesége volt, hogy magyar fajta szürke bikái a tavaszi pesti tenyészállat vásáron több ízben kaptak első díjat. A Balázs Ferenc - Sz. Kalmár Anna házaspár 1944 őszéig Tóth Péter földjén dolgozott. Az 1945. évi földosztáskor 10 hold földet kaptak, s tanyát építettek rajta. Négy gyermeket neveltek föl. K. J.-né Kovács Mária (1920) anyai nagyszülei Mélykútról települtek Bócsára: „Anyámtól meg szegény nagyanyámtól hallottam, hogy ott földjük nem volt nekik. "5 Emlékező adatközlők 1989-ben: Asztalos István (1901), Balázs Ferenc (1910), K. Nagy Ferenc (1906), Kovács János (1906), Mayer Antal (1910); 1992-93: Fogl Ferencné Balogh Anna (1909), Balogh Imre (1912), Gálné Bácsai Erzsébet (1915), Tompái Antal (1917), Kövesdi Józsefné Kovács Mária (1920), Csipak Lajos (1926), Csipak István (1932), Weinhard Péter (1927); 1999: özv. Hachbold Péterné Dukai Julianna (1925), Vida Györgyné Hachbold Jolán (1927), özv. Liscsinszki Kálmánné Tannhöffner Éva (1923). A Bócsa (2002) c. tanulmány függelékében több névjegyzéket közöltünk, melyek tartalmazzák a keresztelők szüleinek, a házasulóknak és az elhaltaknak származási helyét. Népesedéstörténeti tanulmányokban szükség van ilyen névjegyzékekre. A jelen munka keretei nem teszik lehetővé a dokumentáció közzétételét, de a migrációs adatbázisból a későbbi közlés igényét fenntartjuk. 76
