Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 1. Tázlár

A község teljes népessége a felsorolt, ún. külterületi lakott-helyeken élt. A volt Fischer-major, illetőleg a major épületeiből emelt kápolna körül településsűrűsödés formálódott. A kápolnát Szent Imre tiszteletére szentelték, innen a határrész újabb, S^entimre-Bócsa elnevezése. A tanyasoron kocsma, majd vegyeskereskedés nyílt, de a község vezetői - úgy tűnik - nem tudtak határozni, hol jelöljék ki a falu helyét. Vagy nem is tartották szükségesnek, mivel a tanyai megtelepedés, a tanyai létforma volt természetes számukra. Liscsinszky János mezőgazdasági szakiskolát végzett, 30 holdas birtokos 1927-ben földet adományozott gazdakör számára. A környékbeli gazdálkodók jelzálogkölcsönt vettek igénybe a gazdakör építésére és 1928-ban fel is épült. A kör nem csupán Fischer- és Bagi-Bócsa, hanem a közeli nagybugaci, szanki tanyák népe közösségi életének is központjává fejlődött. Mezőgazdasági és műkedvelő előadásokat, bálokat tartottak a körben. Liscsinszky János szerette volna, ha a fischer-bócsai tanyasor válik Bócsa központjává, de több nagygazda ellenezte tervét. A természetes tanyasűrűsödés, a gazdakör és a kocsma Fischer-Bócsát alkalmassá tették volna a faluvá fejlesztésre, míg a később kijelölt faluhely mellett a megépült községháza, a Soltvadkert-kecskeméti út közelsége és néhány nagygazda érdeke volt az érv. Liscsinszky halála (1937) után fia, L. Kálmán (1900-1970) a kalocsai érseki hivatalnál beadványban kérte, hogy a plébániát Fischer-Bócsán építsék fel. Ez az elképzelés sem valósult meg.

11

1 Kisbócsán, a vadkerti határhoz közeli dűlőben a kalocsai érsekség, a hívek hozzájárulásával, az 1920-as években építtetett kápolnát, mely elhanyagoltan ma is áll. Sűrűn lakott tanyasor bontakozott ki a vadkerti Gáspár család birtokán (Gáspársor), Bagi-Bócsán, a tanyai iskola környékén és attól északra, a kecskeméti útba torkolló Bolhasoron. Bolhasor elnevezése onnan származott, hogy apró, 1 -2 holdas földeken megtelepedő családok kis tanyákat építettek. A tanyasoron 1999 őszén 14 tanya állott. 1930-ban 758 személy, a lakosság 20,9 %-a volt evangélikus vallású. Az anyakönyvekből tudjuk, hogy a bócsai evangélikusok zöme - a Font, Gáspár, Greilich, Katzenbach, Kohlmann, Kriszt, Lehoczky, Windecker család - vadkerti, kis részük — a Haskó, Meskó és több más család — kiskőrösi származású.

112 A vadkerti evangélikus családok nagyrészt a szülőfalujukkal szomszédos Kisbócsa, Nagybócsa, Kalocsai rész határrészekre települtek, de leszármazottaik minden határrészen megtalálhatók. A faluban 1945 után építtettek imaházat. Telkét a vadkerti származású Font Miklós adományozta. 1,

1 Liscsinszky János (1855. Plavnicza - 1937. Bócsa) Mezőhegyesen gazdatisztként dolgozott, onnan jött Bócsára, miután felesége Gauzer Jánosnak, a Fischer-birtokot parcellázó kalocsai bank igazgatójának testvére volt. Köztiszteletben álló gazdálkodó, ő és fia sokat tett a bócsai tanyák népéért. 11

2 Soltvadkert, Evangélikus Lelkészi Hivatal, Halottak anyakönyve 1951-1980. 74