Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

VII. ÖSSZEGEZÉS. KITEKINTÉS

zerválták. Itt az elemi életföltételek: az építkezés, a lakóház, a házberendezés, részben a táplálkozás és az öltözködés hagyományos sajátosságainak továbbélé­sére, fennmaradására gondolunk. 66 4 Másfelől látható, hogy a dolgos, szorgalmas telepes családokban volt nyi­tottság, vállalkozó készség — maga az elvándorlás, a gyakran ismeretien táji kör­nyezetbe költözés kockázatot, vállalkozó hajlamot föltételezett -, új termelési eljárásokat, belterjes kultúrát (szőlő- és gyümölcstermesztés) sajátítottak el. Utóbbiakban a hajtóerőt azok a családok jelentették, melyek tulajdonosi szemlé­lettel és a homokföld művelésében szerzett termelési tapasztalattal települtek a pusztákra. Ez elsősorban a nagymezővárosok — Szeged, Kecskemét, Félegyháza - tanyás gazdáira és kisparasztjaira volt jellemző. 66 5 A paraszti életforma tradícióinak megőrzése (kényszerű megtartása?!) és az új iránti fogékonyság jelenti azt a kettősséget, kétarcúságot, amelyet bizonyos történelmi távlatból a néprajzkutatás kitapinthat. 5. Für Lajos fogalmazta meg a kérdést: a pusztákat benépesítő „nagyarányú belső vándorlás résztvevői, részesei vajon honfoglalók vagy inkább menekülők voltak-e?" 66 6 Nehéz a kérdést eldönteni. A szerző Balogh Istvánt idézi, aki így summázta véleményét: „A parcellázott pusztákon kialakult tanyaközségek né­pessége több helyről verődött össze, legtöbb esetben végleg elszakadt származá­si helyétől, és minden igazgatási központ nélkül, - mint valami „új világ" pionír­jai - mindenki saját birtoka megfelelő helyére telepítette a sokszor csupán föld­beásott putriját. Ez az első nemzedék a régi tanyás helyek első állandó kitelepü­lőinél is vállalkozóbb szellemű volt, és azoknál összehasonlíthatatlanul nagyobb erőfeszítésre kényszerült, mert a nélkülözhetetlen beruházások mellett még a föld árát is törlesztenie kellett." 66 7 Korábban arra a következtetésre jutottunk, hogy „a telepesek zöme mene­külő is volt és honfoglaló is. Menekülő abban az értelemben, hogy menekült szűkös léte nyűgeitől, kötöttségeitől — s honfoglaló, megművelte a pusztát, ott­hont és mezőgazdasági kultúrát teremtett rajta." 66 8 Evek múltán, az anyaköny­vek, birtokrészleti jegyzőkönyvek és kataszteri térképek ezernyi adalékának is­merete révén, empirikus tereptapasztalatokban gazdagodva is úgy látom, hogy a kérdésre az előbbi, összetett válasz adható. Hozzáfűzve, hogy az adott korban élt paraszti nemzedékek teljesítménye, amely a pusztai nyerstájat kultúrtájjá tette, korszakos jelentőségű volt és hatása a Duna-Tisza köze népének műveltségé­ben, mentalitásában ma is tapasztalható. Ám ennek elemzése már más, újabb kutatások tennivalója. JUHÁSZ Antal 1969., ÉGETŐ Melinda 1978., SZTRINKÓ István 1978., 1987. BÁLINT Sándor 1980., JUHÁSZ Antal 1993., 1996 b FÜR Lajos 1980. 66 7 BALOGH István 1965. 456. 66 8 JUHÁSZ Antal: Öttömös településnéprajza MFMÉ 1986-1 367

Next

/
Thumbnails
Contents