Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

VI. A MIGRÁCIÓ HATÁSA AZ ANYAGI MŰVELTSÉGRE - 3. A műveltség néhány sajátossága

született férj védelmébe vette: „Nem beszéltélte csúnyán." Ebből arra következtettem, hogy az asszonyt csúfolhatták „félegyházias", vagyis palócos jellegű tájszólása miatt. A szegedi földiekről számontartják, hogy kendezték egymást. így mondták: „Hajja kend! Gyújjék kend!" Fiú az apjának így szólt: „Edösapám, gyék' kend ide!" Ismert, hogy a kend megszólítás a magázás régies formája. A 20. század elején Bócsán letelepülő bácskaiak őrizték magukkal hozott öltözködési kultúrájukat. „A bácskaiak borzasztó szépen öltözködtek. Nagyon drága bársony prnszlikot, selyemszoknyát hordtak. Volt rajtuk négy-öt szoknya. Olyanok voltak a lányok, mikor mentek a templomba vasárnap, hogy ketten ajárdán nemigen fértek el." (Asztalos István, 1901) ,fíélkúton bő ráncosszoknyába jártak. Fél lábszáron alul ért, nagymamámnak már nem volt, mikor idejöttek! Más asszony úgy emlékezik: „ Vót, aki öregségire is meghagyta, nem hagyta el a ráncosszpknyát. '

r'

5

1 A mélykúti férfiak kedvelték a barnás színű bársonyruhát, csizmával. Volt közöttük, aki még zsinóros magyarnadrágot viselt, föltehetően tehetős gazda vagy leszármazottja.

65

2 Bő ráncosszoknyát és alatta négy-öt vagy több sifon alsószoknyát viseltek a Kiskőrösi szlovák nők is, de valamivel rövidebbet, mint a mélykútiak. Abban különbözött a mélykútiakétól, hogy a szoknya alsó szegélyére hímzett, fodros szegőt varrtak. Bőszoknyát hordtak a Kiskőrösről Kaskanytú, Tabdi pusztára kitelepülő tót családokban is a lányok és asszonyok. Az idősek elvárták a fiataloktól, hogy bőszoknyában járjanak, egészen az 1940-es évekig. Egy Tabdi pusztán lakó fiatalasszony két évvel házasságkötése (1946) után hagyta el a bőszoknyás viseletet. ,Vllig vártam, hogy kibújjak belőle. Nem is akartam soha bő ruhába'járni, de szegény apám belebetegedett volna, ha én levetem. "(Ba Pálné Kis Erzsébet, 1926) A soltvadkerti sváb férfiak jellegzetes öltözetdarabjának említik a fél lábszárig érő sötétkék festőkötőt, amely kékfestőktől vásárolt indigókék vászonból készült. A félegyházi férfiak egy emlékező szerint „alföldi viseletet hordtak", vagyis olyan jellegűt, mint a 20. század első harmadában sok más alföldi településen. Ez már polgárias, városias öltözet volt: a férfiak többsége pantallót és bakancsot vagy cipőt viselt, nem csizmát és priccsnadrágot. Táji specifikumnak számít a lakodalmi vacsora étrendje. Bócsán az alábbi esetet rögzítettük: ,jvl. Kiss János is Mélkútróljött (...) A lakodalomra disznót vágtak, abból csináltak hurkát, kolbászt. Nem tetszett az errevalóknak, mert itt nem ez volt a szokás. Ősszel volt a lakodalom. Szóltak: Nászasszony, van birka, meg kell hajnalra főzni. Lássa, hogy nem tetszik a disznó. Azt mondta a mélkúti asszony: Egyenek, ne válogassanak!" 65

1 A mélykúti (Bács-Bodrog megye) női viselet jellegét dokumentálja DREGELY Ferenc „Szülőföldünk. Hagyaték: őrzött és szerzett vagyon." c. könyveinek fényképanyaga. Mélykút. 2001. 223-229. fotó. A közölt archív fotók 1910-1930 között készültek. 65

2 Magyarnadrágot, nyakig gombolódó mellényt viselt az 1900-as években Tokodi Joachim mélykúti bíró, 1.: DRÉGELY Ferenc 2001. 92. 77. fotó. 358