Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
VI. A MIGRÁCIÓ HATÁSA AZ ANYAGI MŰVELTSÉGRE - 2. Küzdelem a homokkal. A homok megkötése
mokot sokféle növény termesztésére alkalmasnak tartják, a fekete és szürke homok pedig búza-, árpa-, kukoricavetésre jó. 63 3 A szélfújta homok megnevezésére hallottuk még az úszó homok, tág homok, sivalkodó homok kifejezéseket. ,Mikó elősző itt vótam Mérgesön, kilencszázhatban, úszó homok vót erre a puszta." (Zádori István, 1897.) A legsivárabb pusztákról szólásmondások születtek, pl. Orgoványról mondogatták a jakabszállásiak.- „Olyan homoktenger van ott, hogy sírva száll a madár is fölötte." Kaskantyú pusztán a kisbócsai Hemzősort úgy emlegették: „Innen még az ürge is sírva menekül..." Vigyázó Ferenc prónayfalvai földbirtokosnak Kötönyben kb. kétezer holdas pusztája volt, s ügyvédje 1924-ben beadvánnyal fordult az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz, melyben a kisajátítandó birtokrész megtartása érdekében írta: „Ahogy az ember elhagyja a vasút vonalát, valóságos sivatagba kerül. Emelet magasságú homokbuckák között kanyarognak a rossz dúlőutak, agyig süllyed a homokba késő ősszel is a kocsikerék, a homokbuckákon semmiféle vegetációnak nyoma nincsen és a kietlen, sivár pusztaságban néhány galagonyabokor és a kutyatej tengődnek gyéren. A legkisebb szél megmozdítja a homokbuckákat és azok elkezdenek vándorolni, az egész vidéket elárasztással fenyegetve... Egy órai kocsizás után ebben a homokbucka rengetegben elkerülhetedenül az alá a benyomás alá kerül az ember, hogy nem is Magyarországon, hanem valami afrikai vidéken vándorol.. ." 63 4 A leírás kiszínezett, de lényegét tekintve valós. A pusztai telepeseknek nagy károkat okozott a homoki szélvihar. Pusztítását megdöbbentően érzékelteti Tömörkény István leírása: „...a tanya mellett, a vetéseken, a szélkiáltó madár egyre erősebben hallatja szavát... Hirtelen messze vékony hegy emelkedik a homokból, egyre nagyobb, egyre magasabb... nagy zúgás következik és végigvágtat a tájon a száraz vihar. A gólyafészek lerepül a kémény tetejéről... Nincs levegő, se ég, se föld, csak homok van, szálló, röpülő homok, mely elfog mindent és betemet mindent... A föld fölszállt a levegőbe, a föld utazik, s nő a homok, mindegyre nő..." S a tájkép vihar után: „A nyílegyenes táj most dombos, hepe-hupás. Ahol a búzavetés állott, nagy, tágas mélyedés látszik, mint amilyen a kiszáradt tófenék szokott lenni, ahol pedig az árpa virult, ott se síkság, se árpa, hanem magas domboldal: a búzavetés földestül átvándorolt az árpavetésre." 63 5 Szeged, Dorozsma, Majsa külső pusztáin 1965-66-ban is emlegették az 1864. évi Lucaszelét, amely sok tanyát szfncsorgás ig (az ereszetig) homokkal temetett be. Sok kárt hozott a tájra 1889-ben a krisztinai (július 24-iki) «5 TÁLASI István 1977. 198. 63 4 A folyamodványt Szabadi Pál tázlári helyismereti kutató szívességéből ismerem. A Vigyázó család birtokát felajánlotta a Magyar Tudományos Akadémiának, ott kutatóbázist létesítettek, a buckás homokpuszta nagy részét erdősítették. «5 TÖMÖRKÉNY István: Vándorló földek. In: A Szent Mihály a jégben. Szépirodalmi K. Bp. 1957. 60-61. 347
