Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG

C/ Kecskemét város pusztái Bugac és Monostor Felső-Pusztaszer 30 827 kat. hold 7 580 kat. hold 38 407 kat. hold A kutatott régió (231 438 kat. hold) pusztáinak nagyobb része földbirtokosok kezén, valamivel kisebb része mezővárosi-falusi közbirtokosságok tulajdonában volt. Bócsa, Tázlár, Páhi, Bugac puszta kiterjedése közelítette néhány alföldi kismezőváros egykorú határterületét, illetőleg meghaladta több mezőváros, pl. Csongrád, Szentes külső legelőinek területét. Ezek a párhuzamok mutatják a puszták benépesítésének településtörténed, agrártörténeti és demográfiai jelentőségét. A földbirtokosok városi takarékpénztárak - a kalocsai Sárközi Takarékpénztár, a Szabadkai Közgazdasági Bank stb. - közreműködésével parcellázták fel pusztáikat. A bankok árverést hirdettek, ahol a földparcellák a legtöbbet ígérő tulajdonába kerültek. Árveréskor a vételár egynegyedét-harmadát, némelykor felét kellett kifizetni, a fennmaradó hányadra a bank hosszú lejáratú részletfizetési engedményt adott. A vételár nagyobb részének 10-15-25 évi törlesztése vonzóvá tette a pusztákon történő földvásárlást. Másként történt a kiskunsági és a jászsági települések közbirtokossági pusztáinak felosztása. E települések a redempcióhoz való hozzájárulás arányában osztották ki a legelőket a redemptusok utódai között. Un. redempciós kulcsot állapítottak meg, vagyis kiszámították, a felosztandó legelőből hány hold jut a megváltakozáshoz fizetett egy forintra. így az elődeitől 110-150 évvel azelőtt fizetett „megváltás" volt az alapja annak, mennyi földet kapott a leszármazott a közlegelőkből. Sok kiskunsági, jászsági gazda birtokba sem vette pusztarészét — részint, mert igen távol esett lakóhelyétől, részint mert 5-10 holdnyi homokpusztát nem tartott érdemesnek művelésbe venni. Ok eladták, igen gyakran árán alul elkótyavetyélték legelőrészüket. Ezekre a földekre épp úgy özönlöttek a környék és a távolabbi települések paraszt családjai, mint az uradalmi puszták parcellázására. Kecskemét város előbb 6, majd 12 évre haszonbérbe adta pusztaszeri külső legelőjét, utóbb „örök áron" értékesítette azt. A bérbeadás nyilvános árverésen történt. A különböző birtoklású puszták parcellázása az említett eltérések mellett sok esetben azonosságot mutat. Azonos sajátosság, hogy a föld tulajdonjogának átruházása árverésen zajlott. Az árverésnek pedig velejárója, hogy a tulajdonjogot a legtöbbet ígérő szerezte meg, kézenfekvően meghatározott fizetési illetve törlesztési feltételek teljesítésével. Az adásvételnek ez a módja természetszerűen „fölhajtotta" a föld árát, ahol a vevők egymásra licitáltak. A puszták árverésen történő eladása — mint a helyi esettanulmányok bemutatják — a kereslet-kínálat törvényei szerint alakult, bevezetőül csak arra utalunk, hogy az adásvételnek ez a 31