Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - C) Kecskemét város pusztái - 2. Felső-Pusztaszer

Családi életutak Hogyan eresztett gyökeret egy kecskeméti gazdacsalád Felső-Pusztaszeren? Hatvani András (1825-1908) 1866-ban 65 hold, az újabb parcellázáson, 1878-tól 96 hold földet vett haszonbérbe a pusztán. Mind a két bérföldjén tanyát épített. Egyik tanyája a puszta szélén volt, ahol „sok barmosjószágot tartott." Ezenkívül a közeli Pálos pusztán vásárolt 60 holdat, amire szintén tanyát épített. A pálosi föld egy részét szántás-vetéssel művelte, nagyobb részét kaszálóul és legelőként hasznosította és a tanyába lakót fogadott. Három fiút és két lányt nevelt föl. 1884-ben két fia egyszerre házasodott és két esztendeig együtt gazdálkodott apjával. Amikor fiai külön költöztek, nekik és harmadik nős fiának 32-32 hold árendás földet adott, amiből arra következtetünk, hogy 96 holdas „újabb osztású" bérföldjét osztotta meg közöttük. Hatvani László (1860-1950) a tanyás földet kapta, bátyja a különváláskor épített tanyát a jussára. Hatvani András dohánytermeléssel is foglalkozott, kertészt alkalmazott, de fiai fölhagytak a belterjes kultúra művelésével. Miután fiai nem tartottak igényt a Pálos pusztai birtokra, Hatvani András azt eladta és 1895 táján Kisteleken vásárolt házat. Figyelmet érdemel, hogy a módos gazda idős korára nem szülővárosába kívánt „hazamenni", hanem új lakóhelye, a felső-pusztaszeri tanya vonzásközpontjában: Kisteleken telepedett meg. A kisteleki ház vételében megnyilvánult az a tradíció, hogy a tanyai gazda idős napjait belterületi házában töltötte — ugyanakkor kifejezésre jutott szülővárosától való elszakadása. Pedig amikor lovaskocsin vagy vonaton rokonlátogatóba Kecskemétre mentek, úgy mondták: „mönyünk hazf' — hiszen Kecskemét volt a kiröpítő fészek, elődeik és rokonaik otthona. Ám három évtizednyi tartós távollét után mégsem szülővárosába ment haza Hatvani András, hanem a pusztai tanyájához és fiai lakóhelyéhez közeli faluba költözött, amelyhez FelsőPusztaszeren való megtelepedése után - mint vallási és gazdasági központhoz új kötődése alakult ki és végtére inkább kötődött Kistelekhez, mint szülőhelyéhez. Egyik fia, Hatvani László 1894-ben az árendás földjével szomszédos Bagiföldből 50 holdas haszonbérletet vett át, majd 1910-ben még 50 hold örökföldet vásárolt, tehát folytatta és továbbvitte apja birtokgyarapító vállalkozását. Az 1910-20-as években a 130 hold körüli tanyai gazdaság állatállománya: 12 ökör, 5-6 tehén, 10-12 borjú, 6 ló, 4-5 csikó, 20-25 sertés - ebből 5-6 anyakoca és 1 kan, 25-30 birka, liba százon felül és számolatlan baromfi. „Mikor kanászgyerök lőttem, harminc disznót őrzöttem." (Hatvani István, 1897). A tanya mellett nagy magtárt építettek, amelynek egyik felében elfért 400 q rozs, a kisebbik felében tisztabúzát tároltak. A Hatvani család gazdasága, mint a többi kecskeméti származású módos gazdáé, szemtermelő-állattartó jellegű volt, Hatvani László csak az 1910ben vásárolt új tanya mellett telepített szőlőt - mindössze 1 holdat. 288