Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - C) Kecskemét város pusztái - 2. Felső-Pusztaszer

2. Felső-Pusztaszer A 19. századi források Felső-Pusztaszer néven a kora újkori Puszta­Szernek (1642: „Puszta Zer") azt a területét említik, amelyet már a török utáni birtokperek idején a kecskemétiek béreltek, majd zálogos pusztaként bírtak a gróf Erdődy-családtól. 50 8 A Mindszent-algyői uradalom, s a hozzá tartozó Pusz­taszer új birtokosa, a Pallavicini család és Kecskemét városa között végül 1827. december 26-án született megegyezés arról, hogy Pusztaszer felső része Kecs­kemét birtokába kerül. 50 9 Felső-Pusztaszert északról Puszta-Péteri, nyugaton Kistelek község, keleten Tömörkény puszta, dél felől Alsó-Pusztaszer határolta. Az I. katonai adatfelvétel homokbuckás legelőnek mutatja, melyen a Kováts­halmon, Vesszőshalmon és két tón kívül mindössze 4 gémeskutat tüntet föl (1784: Coll. XVIII. Sectio 28.). Ludovicus Nagy történeti statisztikai műve „Puszta Zeér" területén 23 házat és 147 lakost vett számba, 51 0 de bizonyos, hogy adata egész Pusztaszerre vonatkozik, ezért vizsgált területünk népesedésé­hez nem nyújt támpontot. A külterjes állattartást Felső-Pusztaszeren a 19. század közepén kezdte föl­váltani a közbirtokossági legelő egy-egy darabjának haszonbérbe adása. Az első parcellázásról nem maradtak fenn (illetve nem kerültek elő) haszonbéri szerző­dések, de az ún. „régi kiosztású földek" újabb bérbeadásáról jó forrásanyagot tudtunk föltárni. Az 1853. évi árverésen a közlegelőből kihasított, ádag 50 kat. holdas földeket hat esztendőre adta bérbe Kecskemét városa. 1853-tól 25 föld­részlet bérlőjét ismerjük, és más forrásból tudott, hogy első ízben 50 részletben összesen 2331 kat. holdat hasítottak ki a pusztából a Péteri pusztai, kisteleki és tömörkényi határszélen. 51 1 Megalapozottnak látszik az a következtetésünk, hogy Kecskemét 1847-ben kezdte bérbeadni felső-pusztaszeri közlegelőjét. A bérbe­adás nyilvános árverésen történt és az a körülmény, hogy a város 50 holdas pusztarészeket parcellázott, eleve meghatározta, hogy megelőzött, módos embe­rek vállalkoztak földbérletre, illetőleg a licitáláson ők jutottak szóhoz. 1850 őszéig 1523 holdat törtek föl a pusztán, az első kiosztású földek 65 %-át, ami azt mutatja, hogy a szántóföldi művelés a bérföldeken jelentős ágazat­tá vált. Ugyanaddig 40 házat építettek, melyekben „egyedül zsellérek laknak, kik egyébként semmi földdel nem bírnak." A zsellérek a földbérlők által fogadott, többnyire családos béresek, kertészek voltak. 1857-ben Felső-Pusztaszeren 84 házban 82 családfőt írtak össze, akiknek a foglalkozása az alábbi társadalmi tab­lót állítja elénk: 5 földbirtokos, 3 ház- és járadékbirtokos, 1 iparűző, 1 mezőgaz­508 HORNYIK János 1927., TROGMAYER Ottó - ZOMBORI István 1980. 76-84. 50 9 BKMÖL, Kecskemét városa levéltára 1823. a. Bizonyságlevél a megegyezésről, sí» NAGY, Ludovicus 1828.1. 14. 5i' BKMÖL, Kecskemét v. levéltára, IV. 1619/c. Felső Pusztaszer haszonbérbe kiosztása, má­solta 16/881. László Károly v. mérnök. 281

Next

/
Thumbnails
Contents