Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - B) A jászkunsági mezővárosok és falvak közbirtokossági pusztái - 5. Jakabszállás

A két Ördög-testvér a jakabi homokon úgy fogott munkához, mintha az öthat nemzedékkel korábban megült dorozsmai vagy szegedi szállás földeken lenne, ahol testvéreik kapták örökségüket. Talán megfordult a fejükben, hogy jobb lenne Dorozsmán élni, ahol közel a rokonság, a falu, de cselekedeteik azt mutatják, hogy gyökeret eresztettek. Ördög Antalné Lippai Etel, férje hirtelen halála után Kecskeméten vásárolt házat, Fülöpházán élő lányával és vejével összefogva. Kecskemétre jártak piacozni, így azután a családtagok oda kötötték be a lovakat, ott szálltak meg, ha szükség volt rá. A házba lakót fogadtak, de egy szobát fenntartottak a család számára. A városi ház vétele és használata az alföldi 50. ábra. Cséplés gőzgéppel Sári János tanyáján, 1930-as évek. Archívfotó Fekete János gyűjteményéből. tanyásgazdák régebbi beidegződését mutatja, akik idős napjaikra „hazamentek" belterületi házukba, ugyanakkor azt is példázza, hogy a család integrálódott új környezetébe. Emellett rendszeresen hazajártak Dorozsmára. Míg a birtokgyarapító Ördög József felesége élt, Jakabszállásról lovaskocsin vitték a kommenáót: 10-12 zsák rozsot, kukoricát, krumplit. Déltájon indultak, jászszendászlai rokonuknál éjszakáztak és Majsán át másnap délután értek Dorozsmára. „Eg nap lenn voltunk" - mondja az unoka és a szendászlai betérőt és megszállást beiktatva kocsiztak vissza. 243