Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - B) A jászkunsági mezővárosok és falvak közbirtokossági pusztái - 1. Szentlászló - 2. Pálos és Csólyos

gál magyarázatul fenti ellentmondás föloldásához, azzal kiegészítve, hogy kisteleki, felsőtanyai családok már a tagosítás után földet szereztek Alsópáloson. Már említettük, hogy a jászladányi redemptus-leszármazottak közül csak tizenhármán tartották meg pálosi legelőrészüket és építettek rajta tanyai gazdaságot. Közülük a Tálas, a Túri, a Rimóczi, a Pomázi és a Kiss család 9 gyermeke kötött házasságot Majsán, amiből arra következtetünk, hogy a gyermekek egy része az átköltözés előtt már kiröpült a családi fészekből, mások „hazamentek" szülőhelyükre házasodni, amire szegedi családokból ismerünk példákat. A tagosítások után Páloson homogén római katolikus vallású közösség alakult ki. A nagytáj 18. század első felében zajló újratelepítését követően Páloson és Szendászló pusztán érintkezett egymással újból számottevő jászsági és szegedi népelem. Az 1900-as években Pálos pusztán a szegedi földről származó Gémes Györgyinek, Kapás Ferencnek, Papdi Józsefnek, Szögi Mihálynak, Vetró Józsefnek, a kisteleki Horváth Józsefnek, Sisák Józsefnek, a majsai Péter Szabó Dávidnak és a kecskeméti eredetű Muraközi Józsefnek volt 100 holdon felüli tanyás birtoka.

35

1 Lássuk két család megtelepülésének körülményeit. A jászladányi Túri család 1865-ben „szállta mög Pálost." A ládányi 15 hold feketeföld helyett Páloson 35 holdon kezdtek új életet. Szent György nap táján hajtották le a jószágokat, amikor már jó mező volt. Kocsira rakták bútoraikat, az ágyneműt, edényeket és az unoka (Túri Péter, 1907.) szerint „lejött az egész család." Nagyapjának három fia közül a legidősebb már nős volt, a két lánytestvér egyike pedig férjhez ment, így kilencen voltak. Vályogot vertek és hozzáláttak a házépítéshez. A pusztát négy lóval törték fel. Rozsot, búzát, kölest, a kötöttebb földbe kukoricát vetettek. ,

rAkkora rozs volt a gyöptörésben mint a nád, abból zsúptető készült." Utóbb a közelben vettek 30 hold földet, ahova a két fiútestvér maga épített tanyát: egyikük gyephantból, a másik vertfalú házat. Egy fiú- és egy lánytestvér később visszaköltözött Jászladányba. A szeged-felsőtanyai Gémes család alsópálosi földjére tanyát épített, de nem költözött át, hanem hazulról gazdálkodott és a tanyát kiadta lakónak, aki ügyelt a jószágaira. Családi visszaemlékezés szerint „mikor Pálost fölosztották, a népek előszörföldgunyhókban laktak. Mind idejártak (a pusztaházhoz) kenyeret sütni. A lacikonyhában (nyárikonyha) volt a kemence, ott napról napra sült a kenyér, mindönki idejárt még vízért is." A Gémes család akkor költözött pálosi birtokára, amikor a család szétosztozkodott. Követte őket egyik rokonuk is: „Szél sógorék lenn laktak Központon (értsd: Szeged-Felsóközponton). Vöttek itt eg darab földet, építőitek eg épületöt, istállót mög komrát. Nég fia volt. Szél jani bácsi, mikor mögnősült, idejött lakni. Addig hol az égik, hol a másik gerök volt itt (Páloson) a jószágokkal télön-nyáron." 35

1 Rubinek Gyula (szerk.) 1912. 547. 190