Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - B) A jászkunsági mezővárosok és falvak közbirtokossági pusztái

A szentlászlai pusztarészére költöző kevés jákóhalmi közül való a Vámos família. Az 1837-ben Jákóhalmán született Vámos János 1872-ben vette feleségül a 20 éves szegedi Rácz Flóri Rozáliát. Az utódok úgy emlegetik: „elkötötte a Rácz-lányt', vagyis megszöktette, mert a módos szülők nem akarták hozzáadni, ki is tagadták lányukat az örökségből. Vámos Jánosnak csak 8 holdja volt, 413 négyszögöles falusi telkén háza, istállója, apósának viszont 268 holdja és Ürgéshát dűlőben nagy tanyája. Vámost a családi emlékezet pásztoremberként tartja számon. Orbán fia (sz. 1880) a szintén jákóhalmi gyökérzetű Sód Rozáliával kötött házasságot. Apjától örökölte az állattartás szeretetét, kiváló lótenyésztő hírében állt, remonda lovakat tenyésztett. A Kelő patak menti mocsaras földjén jó minőségű réti nád termett, úgy emlegette: „Búzát terem az nekem", vagyis jó áron értékesíteni tudta.

32

9 Vámos Orbán három fia közül kettő mesterséget tanult, egyik lánya gazdálkodóhoz, másik szabómesterhez ment feleségül, tehát a Jászságból a Duna-Tisza közi homokpusztára vándorolt kisparaszt családban velük megkezdődött az „őstermeléstől", a földtől való elszakadás, ami esetükben részint a mobilitás, részint a körülményekhez alkalmazkodás jelének fogható fel. Balogh István egy kivételes értékű forrás: a gazdasági naplók alapján rajzolta meg a szegedi földről Szentlászlóra települt Tápai család 19. század végi gazdálkodását.

33

0 Az ismétlést elkerülendő csupán a családi életút vázát idézzük föl, kiegészítve néhány magunk föltárta adalékkal. A családalapító Tápai Ferenc (sz. 1811) 1832-ben, Kisteleken kötött házasságot Hegedűs Erzsébettel. Mindketten a szegedi felsőtanyákon születtek, de Kisteleken keresztelték őket, mint ahogy ők is ott kereszteltették gyermekeiket. Az apa korai halála után az 1860-as évek végén vetették meg a lábukat Szentlászló pusztán: két kis tanyát vettek, 8, illetve 10 hold földdel. Az 1870-es években újabb járásfoldeket vásároltak és a négy fiútestvér - Ferenc, György, Illés, Pál - nevére íratták, akik akkorra mind családot alapítottak. Az egy kenyéren élő családközösséget az özvegy tartotta össze. Közösen dolgoztak és minden keresetet az anyjuk által kezelt közös kasszába adtak. A gazdasági napló szerint 1878 és 1884 között 9076 forintot fordítottak földvásárlásra. 1879-ben a család birtoka már 306 kat. holdra rúgott. A jövedelmező gazdálkodásból olyan pénztőke halmozódott fel, amely lehetővé tette, hogy 1890 után készpénzért vásároljanak földet. Kiskunlacháza 1893-ben osztotta fel a Szentlászlóval határos Móricgát pusztát, amelynek túlnyomó része a redemptus-utódok közös legelője volt. A négy Tápai-testvér, a rokon Forczek József szanki gazdával 1894-ben 1552 forint váltságösszegre eső földet vásárolt. Az új szerzeményekkel együtt 1895-ben a Jászszentlászlón gazdálkodó Tápai-testvéreknek 979 kat. holdas birtokuk volt. M» SZŰCS Judit 1997. 114-117. 33

0 BALOGH István 1980. 279-308. 179