Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - B) A jászkunsági mezővárosok és falvak közbirtokossági pusztái
A puszta alapnépességének egy részét adó jákóhalmi családokból 1865 októberétől 1880 végéig 20 házasuló származott, közülük a Bóna családból való 6, a Borics és a Hegedűs családból 3-3, a Győrök családból 2, a Labáth, László, Sóti, Szöllősi, Vámos és Zsidó családból l-l, tehát a 20 házasuló mindössze 10 család sarjadéka volt. Jász-Dósán a Túri család 2, a BozorádI és a Csomós család l-l leszármazottá született, Felsőszentgyörgyról egyetlen házasfél akadt (a 35 éves Szabó Péter 1868-ban), Mihálytelkéról egy sem. Balogh István figyelt föl arra, hogy az állandó tanyalakók között 1858-59-ben többségben voltak a zsellérek, kertészek, napszámosok és segítőik, a gazdákhoz és családtagjaikhoz képest. 32 6 Előbbiek a két közeli uradalmi pusztáról (Kömpöc, Péteri) és a szomszéd települések: Félegyháza, Szeged, Kistelek, Majsa tanyáiról érkeztek. Kezdetben a jákóhalmi gazdák tanyáin dolgoztak mint kertészek, béresek, majd miután a jászságiak eladogatták pusztarészüket, sokan közülük földet vásároltak és törpebirtokossá, illetőleg kisparaszt termelővé váltak. A közveden környék jövevényein kívül a 38-40 km-re fekvő Csongrád mezővárosból, Csany (utóbb Csanytelek) dohánykertész faluból és a még távolabbi Anyásról és Dócról, a Csongrád megyei Pallavicini uradalom majorjaiból érkező családok migrációja érdemel figyelmet. 1883 után már csak 4 Jákóhalmán született szendászlai kötött házasságot, közülük is Varga Sándor 63 éves özvegyember volt, amikor újra házasodott (1893). Hegedűs Bálint (sz. 1859), Hegedűs Károly (sz. 1866) és Bóna Sándor iparos (sz. 1862) családja a tagosítás után költözött a pusztára, föltehetően már ott élő rokonai csábítására. A házassági anyakönyvből arra következtetünk, hogy az 1860-as évek végétől újabb jászsági családok már nem költöztek Szendászlóra, viszont Félegyházáról, Kistelekről, Szeged-Felsőtanyáról, Majsáról és Péteri pusztáról újabb törekvő, római katolikus vallású parasztcsaládok települtek a pusztára. Az 1890-es években a 6-8 gyermeket fölnevelő telepeseknek már a második nemzedéke házasodott, de épp a házasultak születési helyének megjelölése alapján meg tudjuk különböztetni az új jövevényeket a „második" nemzedék sarjaitól. Föltűnő, hogy a Szendászlóval délnyugatról Bodoglár pusztája felől szomszédos Kiskunhalas a tagosítás után egyáltalán nem, utóbb is alig bocsájtott házasuló fiatalt az új község határába. Ennek elsősorban az a háttere, hogy Halas törzslakossága református vallású, és a 19. század második felében inkább befogadó jellegű település. Miután a jászsági családok túlnyomó többsége eladta pusztarészét, természetesnek tartjuk, hogy döntően a szomszédos félegyháziak, kistelekiek és szeged-felsőtanyaiak árasztották el a tagosított Szendászló pusztát. Kisteleken a legelő elkülönítési per elhúzódása miatt a közlegelót csak 1881-ben osztották ki, 32 6 BALOGH István 1980. 276. 177
