Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

I. BEVEZETÉS - 2. A kutatás forrásai és módszere

település lakosságának szegedi eredetét.

1

9 Amikor a Duna-Tisza közi migrációs és települési folyamatok munkaközösségi kutatását szerveztük, és az anyakönyvi bejegyzések ezreit céduláztuk, elhatározott szándékkal az elődök nyomdokait és módszerét követtük — azzal az eltéréssel, hogy nem csupán a szegedi földi és szegedi gyökérzetű családok vándorlását derítjük föl, hanem a körülhatárolt tájra irányuló migráció teljes föltérképezésére vállalkozunk. Nem mindegyik egyházi anyakönyv vezetése mondható pontosnak, lelkiismeretesnek. A 18. századi anyakönyvekről Bárth János észrevételezi, hogy „kevés közveden migrációs adatot tartalmaznak."

2

0 A 19. századi, kivált az 1850-es évektől vezetett anyakönyvek azért jobb források, mint a korábbiak, mert külön rovatot jelöltek meg az elhalt személy, a házasuló, illetve a megkeresztelt szülei születési helyének föltüntetésére. Ahol az anyakönyvet vezető pap, lelkész, kántor, tanító ezt a rovatot kitöltötte, ott az anyakönyv elfogadott hitelű adatot szolgáltat az elhalt, a házasodó és a szülők származásáról. Legtöbb migrációs adalékot a halottak anyakönyveiből tudtunk meríteni, amit alább példákkal igazolunk. Előszavas forrásanyagot a pusztákon a 19. század végén, 20. század elején megtelepülök gyermekeitől, unokáitól útmutató kérdőívvel gyűjtöttünk (1. a mellékletben). Módunk volt interjút készíteni a vizsgált településeken az 192030-as években megülő jövevényekkel is. Azt tapasztaltuk, hogy az egyén és a család emlékezete a lakóhely-változtatással járó vándorlás és az otthonteremtés, a meggyökerezés vagy a kényszerű újabb költözés sok részletét, gondját-baját megőrzi és minderről a visszaemlékezők — ha a kutató elnyeri bizalmukat szívesen beszélnek. Az emlékezések természetesen ellenőrzést, számos esetben pontosítást igényelnek. Élőszavas forrásaink gyakran egymást „ellenőrzik", illetőleg kiegészítik, az emlékezet elsődleges és legfontosabb kontrollját pedig a föltárt írott források, térképek jelentik. Az értekezésben a kazettán vagy kézírással rögzített életutak, családtörténetek csak kis hányadát tudjuk szerepeltetni, de a legjellemzőbb emlékezések részleteit fontosnak tartjuk beépíteni, mert ezek a migrációban résztvevő embert, a családot helyezik a középpontba, ami vizsgálatunk módszerét a modern kulturális és szociál-antropológiai kutatással rokonítja. Összegzésül: módszerünk a magyar településnéprajzi kutatásban az úttörő Györffy István óta két kutató nemzedék által művelt, olykor finomított történeti és néprajzi aspektusú módszer, melynek forrásai közül számunkra az egyházi anyakönyvek és a kataszteri térképek, birtokrészleti jegyzőkönyvek a fontosabbak. Ujabb, módszertani indíttatású tanulmányában Bárth János a 18. századi népesedéstörténeti kutatás más lehetőségeit is számba veszi,

2

1 de figyelembe kell vennünk, is BÁLINT Sándor 1974., 1976. 2

0 BÁRTH János 1998. 14. BÁRTH János 1998.12-15. 17