Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 8. Kömpöc
Nagyon viccös embör volt a tata. Járt a kocsmába (...) Egys^ör a%t mondja az idevaló gazdáknak: „ No, én fogadok veletök egy akó borba, hogy én most már nem mék be a kocsmába!"- Hát gépész ár, az már nem lőhet. - Akkor fogadjatok! - Fogadtak. - Voltak itt ilyen fiatal, erős embörök. Azt mondja az Elekes Józsinak: Józsi, gyere el hozyám vasárnap délután. - Mit akar gépész ~ Qyere el vasárnap. — Elmönt. Elmöntek a kocsmaajtóig. - Kapsz eSí l' te r bort, vögyél fól a hátadra, aztán vigyél be! — Bevitte. A gazdák mondták: No gépész " r eIbukta a fogadást! - Miért buktam volna el? Bebizonyította a kocsmárossal, hogy nem mönt be a kocsmába, hanem bevitték. Ilyen viccös embör volt a nagyapám. Apám kilenszázkilencben megnősült. Csöngőiéről hozta drága jó anyámat. Tizenketten voltunk testvérök. Most már csak heten vagyunk. Nagyapámnak Csólyosszélben volt tíz holdja mög volt ez a háza. Mikor húszban (1920) Kömpöcöt fölosztották, hosszá lejáratú kölcsönt adtak a földekre. Apám a falu mellett kapott tizenöt holdat. A tatától volt tíz öröksége, mert egyes gyérük volt, így lött huszonöt holdja. Huszonötben kocsmaengedélyt kért. Kapott korlátlan kimérési engedélyt. Epítött a szomszéd utcán, de eladósodott. Öt évig mögvolt a kocsma, utána eladta, átadta a jogot ötezer pengőért. Ebből az adásságot valahogy kifizette. Aztán jött a „bolettás világ"(...) Csinálták az utat Kistelek-Majsa közt. Sok kubikus volt itt, talicskás kubikus Tiszavárkonyról meg messziről, köllött hordani a földet töltésnek. Volt itt három-négy ilyen nagycsaládos embör. Nekifogtunk kocsival-lóval, kubikoltunk. Eeszpdtük a kocsioldalt és a rakoncák közé deszkaoldalt raktunk (...) Akkor kimásztunk a bajból. Mindön nap kerestünk egy mázsa gabonát, kocsival-lóval. Télön nem dolgoztunk A bátyám harmincöt őszén leszerelt, leventeoktató lött és Szögedre került. Kilencszáznegyven januárban nősült. Csöngőién laktak, sok földet bérelt, jóban volt az esküdtekkel... ötvenben kuláklistára tötték. Annyira ügyes ember volt, tudta tisztázni a dolgot. Balástyán is volt egy tanya, Csöngőién is, egyik a nagymama nevin volt. Bor volt sok, aztán együtt jártak vadászni- At tudta vészölni azt az időt... " (Gyurkovics Elek, sz. 1917. Gyűjtés 1987-ben) A családtörténeti emlékezés adalékot nyújt arra is, hogy a lokális társadalomban mi volt az egyéniség szerepe: ki és hogyan tudott érvényesülni, fennmaradni. 141
