Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - Puszta-Péteri és Alsó-Péteri

Miután legidősebb fia megnősült, négy-öt évig apjával együtt gazdálkodott, egy kenyéren élt családjával, majd apja kiadta a részét. Azután nősülő fiainak és férjhez menő lányainak Kádár Szél Lajos már házasságkötésük után odaadta részesedésüket: a fiúk kb. két holddal több földet jussoltak mint lányai, akik bútort, ágyneműt is kaptak. 1930 táján Kádár Szél Lajos házat épített a faluban és gondviselőjével (legkisebb fia családjával) beköltözött a tanyáról. A falusi házat mesterember irányításával, de családi összefogással építették: ,fAinden vőnek és sógornak benne van a munkája." A bérelt földön álló, vertfalú, nádtetős tanyát Kádár Szél Vince (1904) örökölte. 1940-42-ben, amikor a vadvizek elárasztották a határt, úgy mentették meg a tanyát, hogy körülárkolták. Utána a tulajdonos földje magasabb fekvésű részére új tanyát épített. A kubikos munkásrétegből vállalkozása révén kisgazdává erősödő Kádár Szél Lajos - unokája szerint - különleges, nyakas ember volt. Mivel Csanyon sok Kádár nevű család élt, elhatározta, hogy ha már ő többre vitte, mint a csanyi Kádárok, nevében is különbözni fog tőlük: „Nyakába vette a csikós tarisznyát, fölment Pestre a minisztériumba és kijárta, hogy neve melléfölvehesse a Szél nevet is." (Kádár Szél László, 1932) Leszármazottai közül többen örökölték a mobilitási készséget: továbbtanultak, s orvos, tanár, újságíró vált belőlük. A kisteleki Mustoha Imre (1863) nősülése után a Pallavicini-birtokon dolgozott, majd 1900-ban Pétermonostorára Kerekes László úri birtokoshoz szegődött kocsisnak. Hat évig volt kommenciós kocsis, utána a birtokostól 150 holdat „kifogott" feles művelésre. Feles volt az állattartás is: a birtokos „állította" a jószágállományt, tíz évre kötöttek szerződést és tíz év alatt a feles kifizette a jószágok árának a ráeső részét. Mustoha sok szarvasmarhát tartott: „sokat olvastam, huszonhárom volt, hatfejőstehén, kétéves üszők, borjúk, négy bivaly, négy ló, két fiadzps disznó, sokat hizlaltunk eladásra..." Amikor a volt cseléd maga gazdálkodott, ő fogadott napszámosokat kapálásra. Nem bánta meg, hogy a feles művelésre és állattartásra vállalkozott. Sokat dolgoztak, de jól éltek. „Annyi földön volt ám dolog sok kiadás, de volt haszon is." Amikor az úri birtokot 1935-ben eladták, fia (Mustoha József, 1901) 8 holdat vásárolt és felesége 2 hold 400 négyszögölnyi jussával együtt tíz holdas kisparasztként gazdálkodott.

22

9 A kisteleki napszámosnak a szülőfalujából való kimozdulás és a vállalkozás lehetővé tette, hogy a maga gazdája legyen és fia mint kisparaszt kezdhesse a saját családi életét. 22

9 A Kádár Szél és a Mustoha család történetét a szerző kérdőívének felhasználásával Szűcs Judit kutatta fel. L. SZŰCS Judit 1990. 83-84., 86-87. 129