Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 6. Kaskantyú

1950-ben megépítették a Kecskeméttől Páhin át Kaskantyúig, majd Kiskőrösig vezető, keskeny nyomtávú gazdasági vasutat, amely kedvezett a kisbócsai határrészen lakó tanyaiak körösi piaci árusításának. 1949-ben a faluban 29 házhelyet parcelláztak és a r. k. templomnak a falu közepén 1092 négyszögöles telket biztosítottak. 1957 tavaszán kezdődtek az építés előkészületei, és 1965. szeptember 26-án szentelték fel a község római katolikus templomát. Az 1944 júliusától vezetett egyházi anyakönyvek tanúsítják a határba történő újabb beköltözéseket: a kereszteltek szülei közül kiskunfélegyháziak: Mezei József-Vígvári Piroska, szeged-felsőközponti a Harkai Márton-Pálinkó Matild házaspár, kiskőrösiek: Sendula János, Czakó József, soltvadkertiek: Bukovszki Erzsébet, Vincze János, hartai Madácsi József, mélykúti Viszmeg Pál (1944-45. évi adatok). Az úri birtokok parcellázása után több tanyasor bontakozott ki: a kisbócsai határrészen, dűlőút mentén települtek Hem^o-sor tanyái. 25-30 tanya épült a soron, egy ottlakó, keceli gazdáról nevezték el, aki cséplőgéptulajdonos volt. A tanyasoron 1930 körül egy tantermes, tanítói lakással ellátott népiskola épült, ahol 1963-ban szüntették meg a tanítást és 1973-ban bontották le. A gyógytói iskolához közeli Tót-soron kiskőrösi parasztcsaládoknak voltak tanyáik. A Tóth család birtokát az idősebbek ma is Tóthfóldntk, egy siványhomokos területét Majtalámiak emlegetik. A helynév magyarázata: ,Mikor a Tó földet kiosztották, szegény emberek azpn a csigabigás, királydinnyés homokon szőlőt ültettek. Aztán tolták ki tragacson a meszet, permetes kannát, ami kellett a szőlőbe. Kérdezte egyik a másikától: Terem-e már a szőlői - Még nem, de maj' talán. ...A másik ember azt mondta: Nem lesz abból semmi. — Mire azt mondták neki: Maj' talán csak lesz •••" A határnév tehát ismétlődő népi szóhasználatból eredő ragadványnév, amely a táj jellemző sajátságát, egyben a szőlőtelepítő parasztember bizakodását fejezi ki. E népetimológiát az idősebb nemzedékből mindenki ismeri. 116