Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

I. BEVEZETÉS - 1. A kutatás tárgya és célja. Kutatási előzmények

ban lévő pusztákat kevés kivétellel ugyancsak a „gulyabeli marháik, méneses lovaik" és juhaik legeltetésére használták. Kisebb-nagyobb pusztarészeket, rövidebbhosszabb időre, bérbeadással hasznosítottak és a pusztabérlők több helyen megkezdték a legelők feltörését, a mezei gazdálkodást. A Duna-Tisza köze közbirtokossági és magán földesúri, uradalmi pusztáinak nagy mértékű felosztása a 19. század közepén kezdődött és helyenként több évtizedes késéssel, eltérő módozatokkal az 1930-as évek végéig tartott. Az addig megműveleden és valamilyen növénytermesztésre többé-kevésbé alkalmas földek parcellázása a népességmozgás újabb nagy hullámát indította el, amelynek több szakaszát különböztethetjük meg. Ahol a közlegelőket egyszerre és mindjárt örök tulajdonba adták, ott a kiosztás utáni tíz-tizenöt esztendő a puszta benépesedésének legmozgalmasabb időszaka. Másutt, ahol a parcellázás később kezdődött és szakaszosan történt, a századvég és a századelő évei — az 18901900-as évek — jelentették a nagytájra irányuló, illetőleg a tájon belüli népmozgások meghatározó szakaszát. A megjelölt időhatárok közötti migráció a DunaTisza közi településhálózat „hézagainak" csaknem teljes kitöltését és a 18. század eleje óta kialakult, egyre terebélyesedő tanyás település kiteljesedését eredményezte. Ezekről a 18-20. századi népmozgásokról a településtörténeti és településnéprajzi kutatás az 1980-as évek elejéig eléggé kevés és egyenetlen ismeretanyagot tárt föl. A 19. és 20. század fordulója táján megjelent vármegye- és helységmonográfiák a török utáni telepítésekről, a telepesek származásáról többnyire sommás leírást adnak, mivel kevesen végeztek alapos forráskutatást.

2 Több ismeretet köszönhetünk az 1920-30-as években megélénkülő és szakszerűvé váló helytörténeti és településtörténeti kutatásoknak, különösen egy-egy mezőváros tanyáinak kialakulásáról, történetéről készültek jó, némelyikről ma is mintaszerűnek tekintett tanulmányok (pl. Kecskemét, Nagykőrös, Kiskunhalas tanyáinak településnéprajzáról).

3 A Duna-Tisza közén a történeti és népéleti érdeklődés, anyaggyűjtés kibontakozásától fogva elsősorban a Kiskunságra és a „Három város"-ra irányult a kutatás figyelme.

4 így volt ez egészen a közelmúltig. Az 1960-70-es évektől a Kiskunság, illetőleg a szabadalmas kerülethez tartozó települések történetével Fenyvesi László, Kiss József, Bánkiné Molnár Erzsébet, egy-egy település múltjával Janó Ákos, Illyés Bálint, Fekete János és Kiskunmajsa monográfiájának 2 BOROVSZKY Samu 1909., 1910., GALGÓCZY Károly 1877., ZSILINSZKY Mihály 1900. 3 L. MÁRKUS István 1943., PAPP László 1936., 1940., SZABÓ Kálmán 1936. Jó községmonográfiák: SZTRIHA Kálmán: Kiskundorozsma története. 1937., VICSAY Lajos 1929. 4 Néhány példa: KUBINYI Ferenc - VAHOT Imre: Kecskemét és a kecskeméti puszták. In: Magyarország és Erdély képekben. I. Pest, 1853., GYÁRFÁS István 1870-1885. TÁLASI István: A Kiskunság népi állattartása. Bp. 1936., NAGY CZIROK László: Pásztorélet a Kiskunságon. Bp. 1959. 11