A szegedi nagyárvíz és újjáépítés. Európa Szegedért (Budapest- SZeged, 2004)
III. A jövő - Dr. Szlávik Lajos: A Tisza árvízvédemi rendszerének megújítása: A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése
legkevésbé alkalmas területeken kialakítandó földnyerő helyekről termelik ki. A tározó egyik oldalán a határoló töltést a jelenlegi árvízvédelmi töltések jelentik, amelyekbe megfelelő vízépítési műtárgyakat (zsilipeket) építenek és a folyóból a víz be- és kivezetése szabályozott formában ezeken keresztül történik. A tározott víz egy része - szükség esetén - visszatartható, akár öntözésre is felhasználható. Egy másik (kisebb méretű és alacsonyabb szinten elhelyezett) zsilip azt is biztosítja majd, hogy kisebb árhullámoknál is lehessen vizet kivezetni, ha ezt gazdálkodási célból, a vizes élőhelyek vízpótlására az érintettek igénylik. A tározók így - árvízbiztonsági funkciójuk mellett - a tájgazdálkodás kulcsát is adják. Az árvizektől mentesített árterület egy része - szabályozott módon - visszakapja az éltető vizet. Az egyes tározók igénybevétele 30-40 évenként valószínűsíthető. Annak a valószínűsége, hogy a tározórendszer minden tagja feltöltődjön egyidejűleg, 1 % alatt marad. Rendkívüli mértékadó árvízszintet elérő, közvetlen gátszakadással fenyegető helyzetben haladéktalanul meg kell kezdeni a veszély elhárítását, az árapasztást a tározók feltöltésével. Előfordulhatnak azonban ettől eltérő állapotok is, amikor az Alsó-Tisza érdekében kell a közép-tiszai tározókat üzemeltetni. A felső-tiszai tározókba a hatékony ár- apasztás érdekében 3-10 napig kell az árhullámot kivezetni, a tartózkodási idő (a teljes elárasztás időtartama) egy hónapra tehető. A közép-tiszai tározók vízelvonása 10—20 napig tart, a tartózkodási idő egy hónap. Az Alsó-Tisza-vidéken az árhullámok vizének kivezetése 25-30 nap, a tartózkodási idő másfél hónap. Ezzel mintegy 60 cm- rel lehet csökkenteni az árhullám csúcsát, a Tiszában kialakuló legmagasabb vízszintet. A VTT koncepciója alapelvként rögzíti az árvízi biztonság és az ökológiai állapot egyidejű javításának szükségszerűségét. A VTT által érintett Tisza-völgyben a korábbi folyószabályozási és ármentesítési beavatkozások és a kialakult nem racionális tájhasználat ellenére jelentős léptékben találhatók valóban unikális jellegű, nemzetközi viszonylatban is mérvadó természeti értékek, amelyeket meg kell őrizni. A Vásárhelyi-terv első ütemére készített program lényeges részét képezi a térség lakosságának életfeltételeit javító, környezetés természetbarát, az EU követelményrendszerével összhangban levő terület- és föld- használat kialakítása. Kidolgoztuk a terület- és vidékfejlesztési, környezetgazdálkodási koncepció alapelveit, amelyek új típusú táj-, föld- és vízhasználat-váltást készítenek elő. Erre annak érdekében van szükség, hogy a súlyos társadalmi, gazdasági és környezeti helyzetben lévő, leszakadó vidéki térség lakossága esélyt kapjon árvízvédelmi biztonsága mellett életlehetőségeinek továbbfejlesztésére. A szabályozott vízkivezetés és a víz megfelelő továbbvezetésére alkalmas vízrendszer rehabilitáció mind nagyobb területen való megvalósítása által megnyílik a lehetőség a jelenlegi használat mellett gyenge adottságú területek sajátosságainak megfelelő és ezért hatékony jövedelemtermelő képességű hasznosítására. A program két egymástól elválaszthatatlan és egyaránt hangsúlyos feladatcsoportra, az infrastrukturális és a tájgazdálkodási feladatokra koncentrál, amelyek megvalósítása feltétele az árvízvédelmi beruházások megvalósításának abban az értelemben, hogy egyrészt az árapasztó tározók által érintett lakosság által közérdekből vállalt terhek ellentételezése arányos, korrekt legyen, másrészt maga a tájgazdálkodás nemcsak a lakossági megélhetéshez szükséges gazdasági struktúraváltásnak feltétele, hanem az árapasztó tározók és a hullámtér folyamatos, szakszerű gondozásának is. E nélkül a tározási és vízlevezetési funkció sem lehet teljes. A tájgazdálkodás megvalósításának állami támogatása jelentős állami közfeladat megosztást eredményez, elsősorban az árvízvédelem, vízháztartás, vízgazdálkodás, természet- és környezetvédelem, foglalkoztatás, képzés, szociális és egészségügy területén. 63