A szegedi nagyárvíz és újjáépítés. Európa Szegedért (Budapest- SZeged, 2004)
III. A jövő - Dr. Szlávik Lajos: A Tisza árvízvédemi rendszerének megújítása: A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése
kell a lakosság életkörülményeit meghatározó lakóhelyek, illetve közlekedési hálózatok biztonságát megteremteni úgy, hogy ne csökkenjen a termelés, gazdálkodás általános biztonsága és ne károsodjanak a természeti és kulturális értékek. A tiszai árvízvédelem további fejlesztési irányainak meghatározása érdekben elemeztük az árvízvédelem valamennyi módszerét és számításba vettük a vízgyűjtő külföldi területein alkalmazható megoldásokat is. A lehetőségeinek mérlegelésénél két kiindulási feltételt fogalmaztunk meg. Megállapítottuk egyrészről, hogy a folyamatban lévő töltéserősítéseket be kellfejezni, s ennek eredményeként az árvízvédelmi rendszer védőképessége ki fogja elégíteni a hatályos követelményeket (tehát a jelenlegi mértékadó - 1 %-os - szintekkel lefolyó árvizektől védeni fogja az árteret). Másrészről, arra a következtetésekre jutottunk, hogy a tiszai árvédelmi töltések további - a jelenlegi hatályos előírásokon felüli - erősítése, emelése minden szempontból előnytelen. A vizsgálatok arra is rámutattak, hogy az árvízszintek tapasztalható emelkedésének egyik oka az árvízi meder elfajulása (a meder változása, a hullámtér feliszapolódá- sa, a nyári gátak és a bozótossá vált növényzet), ami a meder vízvezető képességének csökkenését okozza. A mederelfajulás folyamatát feltétlenül korlátozni kell, mert hatása egyes szakaszokon (így pl. Szolnok térségében) kiszámíthatatlan, veszélyes víz- szintemelkedéseket okoz. Ezért javasoljuk a tervezett nagyvízi mederrendezések végrehajtását, amelyek lényegében az árvízi meder jelenlegi előírások szerinti vízvezető-ké- pességének a helyreállítását szolgálják. Az elemzéseket elvégezve azt találtuk, hogy olyan megoldásokat kell keresni, amelyek alkalmasak a mértékadónak elfogadott szintet meghaladó árhullámok szabályozott levezetésére, illetve elhelyezésére. A jelenlegi és a belátható jövőben várható feltételeket figyelembe véve a Tisza rendkívüli árvizeinek károkozás nélküli levezetésére a legalkalmasabb megoldás a hazai ártéren megvalósítható tározásos árapasztó-rendszer. Ez a megfelelő helyeken a töltésbe építendő nagyméretű zsilipekkel csapolja meg az árhullámok csúcsait, és az árvizeket síkvidéki tározókban tartja vissza az árhullám levonulásáig. A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelésére vonatkozó új koncepció a Vásárhelyi Pál által tervezett, a XIX. században megvalósult rendszerre épül, azt fejleszti tovább azzal, hogy a különösen veszélyes árvizek által szállított fölös vizeket az ártér egy részén helyezzük el és ennek a víznek a fel- használásával a Tisza mentén új fejlődési perspektívára, új típusú tájgazdálkodásra nyílik lehetőség. A koncepció ezért kapta a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (a továbbiakban: VTT) elnevezést. A koncepció teljes megvalósítása mintegy tíz évet vesz majd igénybe. 2003-ban e program 2007-ig tervezett I. ütemének megvalósítása kezdődött meg. A VTT koncepciója tehát a Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságának növelését egyértelműen az árvízszintek csökkentésében, határozta meg a nagyvízi meder vízszállító képességének javításával, az 1970-es mederállapotok visszaállításával, valamint a hazai ártéren kiépíthető árapasztó tározásos rendszer megvalósításával, úgy, hogy a katasztrófával fenyegető árvizek árapasztása együtt járjon az ártér szabályozott vízkivezetéssel történő reaktiválásával. Elsődleges feltétel, hogy a beavatkozások ne okozzanak környezeti károkat, és ne csak illeszkedjenek a területfejlesztési elképzelésekhez, hanem segítsék is elő a térség adottságaihoz igazodó tájhasználat váltást. A Tisza árterén a környezeti állapot romlásának része van a térség leszakadásában. Az árvízi, belvízi, aszályosodási folyamatok szélsőségei növekednek, a természeti értékek fogyatkoznak és fokozódik a környezet elszennyeződése. E tények arra szólítanak fel, hogy a területrendezés eszközeivel segítsük a megoldás kimunkálását. A tervező munka során megvizsgáltuk a nagyvízi mederben a vízszállító-képesség növelését elősegítő művelési ág váltást, a 60