A szegedi nagyárvíz és újjáépítés. Európa Szegedért (Budapest- SZeged, 2004)
I. Az árvíz - Apró Ferenc: Szemtanúk a nagyvízről
nem követeli a világ részvétteljesen felénk fordult figyelme is, mely ez újjáalkotás módja, mérve, sikere szerint fog Ítélni a magyar nemzet életrevalósága felől; úgy hogy ez ügynél a nemzeti önfentartás érdekéhez a nemzeti becsület érdeke is csatlakozik. Ily perczekben érzem keserves dolognak azt, hogy vagyonos ember nem vagyok. Mond- hatlanul fáj lelkemnek, hogy a segítség tengerárjához, melyre szükség van, miszerint a nyomor tengerárja legyőzettethessék, én és családi köröm alig egy nyomorúságos csep- pel járulhatunk. [...] Hogy mi fájdalmas érdeklődéssel lesem s mi feszült figyelemmel kisérem a szegedi szerencsétlenség nyomán felmerülő nézeteket, szándokokat, cselekvési irányt s tevékenységi mozzanatokat, azt nem szükség mondanom. [...] Tanács vagy kritika helyett, mikre magamat ez ügy körül illetékesnek nem érezhetem, azon reményemnek — vagy ha úgy tetszik, óhajomnak - adok kifejezést, hogy e nagy nemzeti szerencsétlenség nagy nemzeti ügye minden oldalon a pártérdekeknek, itt ingerlő, amott a szabad meggyőződést feszélyező körén nemcsak kívül, de végtelen magasban felül állónak tekintessék. Van azonban egy dolog, melyre figyelmeztetni magamat is hivatva érzem. Ez Szeged népére vonatkozik. Szeged habsirja felett a jelen szenvedéseinek keresztje mellett a jövendőnek nagy kérdőjele is emelkedik. E kérdőjelre már nemzetünk adott feleletet, midőn a szegedi katasztrófa hírére nyomban egyhangúlag kitört ajkairól a kiáltás: »Szegednek élni kell! Szegednek nem szabad - elveszni!« E kiáltással a magyar nemzet isten és világ előtt fogadást tőn, hogy új, szebb életre fogja Szegedet kiszólítani hullámsirjából, miként az irás szerint Lázárt kiszólítá koporsójából az, a ki mon- dá: Én vagyok a feltámadás és az élet.« [...] Most már a törvényhozáson és kormányon a sor, hogy a nemzet s a király összhangzó fogadásának igéje életerős testté legyen. 22. Sáncpart (ma Zrínyi) utca 30