A szegedi nagyárvíz és újjáépítés. Európa Szegedért (Budapest- SZeged, 2004)
I. Az árvíz - Apró Ferenc: Szemtanúk a nagyvízről
Nagy Sándor A rettenetes nap Este tiz órakor a Szegedi Híradó nyomdája is már a süllyedő hajó szomorú képét nyújtotta. A tágas, nagy műterem éltető zaja kihalt, csak a lapnak egy pár szedője csattogtatta még az ólombetűket nagy sietve. Látszott rajtuk, hogy ők is szeretnének már jobb helyen lenni. [...] Siettem a városházára, amely előtt még egy kis embercsoport álldogált, lesve a védgátakról jövő híreket. Belül már minden a reményvesztettég komor képét nyujtá. A tanácsteremben még együtt ült a vészbizottság. Odamentem én is. [...] A vészhirhozók egymást érték; de nem voltak hivatalosak s igy a szavaik nem igen találtak hitelre. Oly nehéz is volt azt elhinni, hogy földönfutók legyünk. De azért a gyöngébb szivüek egyenként szállingóztak el s a terem hovatovább üresebb lön. Mikor az utolsó hírnök jött a hivatalos jelentéssel: »Uraim, betört a viz! Meg lehet huzatni a harangot!» — akkor már alig voltunk tizen. A tanácsterem egy perc alatt kiürült. [...] Én pedig fogtam az árván maradt elnöki tintatartót és tollat, mentem velük a patkó alakú zöld asztal jobb szárnyáig, ahol féliv papír hevert az asztalon, ott leültem és Írtam a búcsúztatót. Fölül rajzoltam egy gyászkeretet, abba beleírtam a címet: Éjfél után 2 óra. És alatta folytattam: »Az ár betört. 1879. március 12. Éjfél után 2 óra! Szeged város haldoklásának kezdete, 24 óra múlva halott: volt, nincs többé! [...] És most, három év után, világvárosias kör- és sugárutakon büszke paloták diszlenek. A halott város, mint a főnix, kiemelkedett hamvaiból és uj, szebb életre támadott. A közös gyász elmúlt, helyébe a hála költözött sziveinkbe azok iránt, akiknek ezt köszönhetjük. De hiába, bármint dagadjon is szivem a jelen s a jövő Szeged 20. Elöntött városrész és hordalék 28
