A szegedi nagyárvíz és újjáépítés. Európa Szegedért (Budapest- SZeged, 2004)

I. Az árvíz - Apró Ferenc: Szemtanúk a nagyvízről

tett mélyebb helyeken gondolni sem lehetett a mentésre. Aki el nem futott ideje korán, az sokszor félmeztelenül padlásra, háztetőre, vagy a fák tetejére menekült s ott kellett töltenie az iszonyú éjszakát.

[...] Március 13- és 14. Kolostorunkból több százra menő menekült híveink biztosabb helyre szállítattak. Az idő hideg, szeles, esővel fagyos.

Lugosi Döme: A szegedi nagy árvíz P. Máté Jób (1813-1904) minorita atya naplójában

Lázár György

A Rémes éjszaka

Ily vésszel szemben tapasztalatlan emberek voltunk; de hisz ilyent hol is tapasztalhattunk volna? Azt hittük, hogy a betörő víz majd lassan fog terjedni, ladikjainkat szépen föl fogja emelni, s mi annak jámbor hullámain útra kelve, segíthetünk azokon, akik veszélyben forognak, anélkül, hogy bennünket bármi veszély érhetne. így gondolkodván, eszünk ágába sem jutott az, hogy ladikunkat valahova megerősítsük. Ennek a tapasztalatlanságunknak majd mindannyian életünkkel adtuk meg az árát. Az akkori budai országút magas kövezete a várost két egymástól elválasztott teknőre osztotta. Az árvíz a fölsővárosi részen törvén be, annak piszkos árja elsősorban a budai országúttól a Fölsőváros felé eső fölső tek- nőt töltötte be, s csak midőn az árvíz már ezt a teknőt betöltötte oly magasságig, aminő az akkori országút volt, s itt bevégezte romboló munkáját, akkor törhetett és tört át hatalmának teljes erejével az Alsóváros felé fekvő másik teknőbe, bevégezni gyászos művét, amit fölülről kezdett meg. Mi tehát, akik a Mars téren, az alsó teknőben, ennek a fölső szélén voltunk, az árvíz megjelenésére körülbelül hajnali 2 óráig várakoztunk. Ez alatt a fölső teknőben folyt a rombolás.

[... ] Szorongva tekintettünk a rókusi kövezet felé, ahonnan a félelmes ellenséget vártuk. Nem sokáig váratott magára.

[...] Majdnem mindnyájan egyszerre kiáltottuk: Itt a víz! Megmarkoltuk evezőinket,

17. Menekültek a szegedi vasútállomásnál

25