Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
HELYTÖRTÉNET - Zombori I.: Termelőszövetkezet-alapítási dombormű a Rákosi-korszakról
92 Zombori István lektivizálásról. Mindezeket figyelembe véve, Magyarországon Rákosiék egy hosszabb folyamattal számoltak, amely a kollektivizálást Magyarországon csak évtizedek alatt tartotta megvalósíthatónak. Változást e tekintetben is a Szovjetunió beavatkozása jelentette. Ismeretes, hogy nemzetközi viszonylatban a hidegháború kitörése, majd az egy blokkba tömörülő szocialista országok -Jugoszlávia kivételével - minden tekintetben a Szovjetunióval együtt léptek föl. Sztálin ezért 1948-ban minden haragját a Titó-féle Jugoszlávia ellen fordította. A hajdani internacio- nálé utódjaként felújított KOMINFORM 1948 júliusában, Bukarestben tartott értekezletén Sztálin kijelentette, hogy elfogadhatatlan az a bűnös és ellenséges politika, amelyet Jugoszlávia a többi ország irányában folytat, és ezért általános harcot hirdetett ellene. E harcon belül megkülönböztetett szerepet kapott a Titó által folytatott liberálisabb agrárpolitika, amely a parasztok kezén meghagyta a földet és a gépeiket is. Ennek mintegy ellentételeként határozták el a bukaresti értekezleten, hogy az egyes országokban föl kell gyorsítani a kollektív gazdálkodásra való áttérést, és mihamarabb létre kell hozni a parasztok beléptetése révén a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket.1 A magyarországi viszonyok között Rákosiék érezték ennek a Moszkvából jövő nyomásnak a súlyát, és ezért már 1948 februárjában hoztak bizonyos intézkedéseket. Úgy döntöttek, hogy azokon a területeken, ahol 1945- 46-ban már létrejöttek bizonyos szövetkezetek, most tovább kell bővíteni. Elsősorban földművelő termelőszövetkezetekről van szó, különösen azokon a helyeken, ahol a lefoglalt nagybirtokok révén jelentős területek voltak, beleértve bizonyos gépeket is, amelyeket eleve nem adtak egyéni gazdálkodók kezébe. Arról is határoztak ekkor, hogy az így létrejövő, új típusú mezőgazdasági termelőszövetkezetek élére a dolgozó parasztságból, azok bizalmát élvező kádereket kell állítani.1 2 Mindezt az ekkor már fennen hangoztatott munkás-paraszt szövetség jegyében hirdették. Ezeket a néhány hónapja meghirdetett elveket változtatta meg az 1948 júniusi bukaresti értekezlet határozata. A meghirdetett elveknek a lényege nemcsak az önkéntességet és fokozatosságot, mint alapvető elvet félretevő és egyértelmű gyorsítást föltételező intézkedések meghozatala jelentette, hanem az is, hogy mindez együtt járt a közép- és gazdag parasztok elleni határozott föllépéssel. A kuláklisták készítése, földjeinek lefoglalása, kitelepítése és az ezzel kapcsolatos atrocitások ekkor indultak meg, amellyel egyrészt példát statuáltak és a parasztság 1 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, 1999. A továbbiakban Romsics 310. 2 ROMSICS u.o.
