Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
HELYTÖRTÉNET - Erdélyi P.: Parnasszus és kutyakorbács (Egy közgyűlési vita Szentesen Móricz Zsigmondról 1931-ben)
ERDÉLYI PÉTER Parnasszus és kutyakorbács (Egy közgyűlési vita Szentesen Móricz Zsigmondról 1931-ben) Az alcímben jelzett vita nem ismeretlen a Móricz szakirodalomban1, és helytörténeti feldolgozása2 is megtörtént. Mégis szükségesnek látszik a téma újabb megközelítése, elsősorban azért, mert a korábbi kutatók figyelmét a vita egyes fontos momentumai elkerülték; másrészt azért is, mert a csongrádi képviselők hozzászólásai között irodalomtörténeti vonatkozású adalékokat is találhatunk. A főcímben összekapcsolt két, egymástól igencsak távolálló fogalom egymás mellé állítása nem a cikkíró leleménye, hanem a vita két kulcsszavának hangsúlyozása, ugyanis a diskurzus során kialakult két tábor véleménykülönbsége rendezhető köréjük, így: maradhat-e Móricz Zsigmond a Parnasszuson vagy kutyakorbáccsal le kell kergetni onnan? De mi is volt Móricz „bűne”, amely ezeket a keményen egymásnak feszülő véleményeket kiváltotta egy igencsak vegyes összetételű és érdeklődésű - többségükben kormánypárti - törvényhatósági tagokból, akik a vidéki értelmiséget reprezentálták? Egyúttal arról is szólnunk kell, hogyan kerülhetett a közgyűlés napirendjei közé egy akkor már közismert írót elmarasztaló előterjesztés. Csongrád vármegye közgyűlése 1931. április 29-én tárgyalta Zemplén vármegye átiratát, köriratát, amelynek tárgya „Móricz Zsigmond írónak a magyar kulturális viszonyokra vonatkozó nyilatkozata” volt.3 A „vonatkozó nyilatkozat” nem más, mint Móricz Zsigmondnak a Nyugat 1931. március 1-jei számában megjelent „Az irodalom és faji jelleg” című cikke4, amely körül hatalmas politikai és sajtótámadás keltett országos figyelmet. Az inkriminált Móricz-cikk többek között arról szólt, hogy a Csehszlovákiában élő magyar fiatalság jóval demokratikusabb szemléletű, mint a magyarországi, az itthoni, akikre a szegénység, a „sötétségben és fel nem világosított- ságban” tartás a jellemző. A rágalmak, támadások özöne zúdult a cikk nyomán Móriczra, aki a megállapítását nem légből kapta, hanem Csehszlovákiában tett útja során szerzett tapasztalataiból vonta le. Pékár Gyula, a Petőfi Társaság elnöke 1931. március 15-én tartott beszédében a Csehszlovák Köztársaság fizetett propagandistájának és hazaárulónak nevezte Móriczot,5 és ezt még tetézte a szentesi születésű professzor, Négyesy László vádja, miszerint az író megtagadta nemzeti érzését.6 Ilyen előzmények után hullámzott tova a Móricz-ellenes hangulatkeltés Zemplén vármegye közgyűléséig, ahol az írót megbélyegzik hazafiatlan
