Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
RÉGÉSZET - Kőhegyi M. - Vörös G.: A vaskúti szarmata kori halomsírok
A vaskúti szarmata kori halomsírok 7 halmokban emberi csontok, sőt állítólag egy egész emberi csontváz és különféle vastárgyak is voltak, valamint „S-hez és fogashoz hasonló igen erős, de már átrozsdásodott vaseszközök”. Említődik ezen kívül még jónéhány vasszeg és korhadt fa maradványok. A kutatók két csoportban munkálkodtak, melynek egyikét „Vaskút értelmes elöljárósága” alkotta, a másikat pedig a szakmai bizottmány és emberei, élükön Römer Flórissal. A három napon át folytatott kutatás, mely során négy halmot bontottak fel, mint említettük számos leletet eredményezett. A tárgyakat a Nemzeti Múzeumba szállították, és a következő évben nyilvántartásba vették, ma is az 1869-es leltározás szerint őrzik az együttest. A vaskúti leletek a római kori gyűjtemény első műtárgyai. A Nemzeti Múzeum leltárkönyvi bejegyzése szerint a halmok közül csupán kettőből kerültek napvilágra tárgyak, a második és a nyolcadik számúból, összesen 57 db. Mára 37 maradt, pontosan ennyi szerepel Párducz Mihály 1959-es publikációjában is (PÁRDUCZ 1959. 95- 104). A leltározás sajátosságaiból következően ma már nem lehet biztonsággal eldönteni, hogy melyek tartoznak össze és hol kerültek elő. Gyakorlatilag az egész tárgycsoport szórványnak minősül, ennek ellenére azonban szükséges a közlése a további kutatások elősegítése érdekében, korrekt hivatkozási alapként. A tárgyak rajzait és részletes leírásukat az MFMÉ StudArch következő VIII. (2002) kötetében tesszük közzé. Itt most csupán rövid összefoglaló elemzésükre és értelmezésükre vállalkozunk. A tárgyak nagyobb csoportjába szegek (14 db), vaspántok (8 db), és különböző méretű, ún. S-alakú kapcsok, kampók (9 db) tartoznak. A tárgyak közül a kisebb méretű kapcsok, kialakításuk és méretük miatt a 4-5. században használt temetők sírjaiban fellelhető, a rönkfa koporsók két felét összeerősítő kapcsoknak felelnek meg. E koporsókapcsok egyaránt előfordulnak a halmos, körülárkolt halmos, és aknasírokban is. A korszak jól azonosítható leletei közé tartoznak a köpüs lándzsa és a kardok (3 db) is, annak ellenére, hogy a vaskúti példányok mindegyike törött, hiányos. Szokatlan és csak szűk körben fellelhetők azonban a nagy méretű S- formájú kapcsok, a pántok és a szegek. A párhuzamok azokhoz a lelőhelyekhez vezetnek bennünket, ahol a vaskútihoz hasonló nagy méretű halmok találhatók. A geszterédi temető déli halom csoportjának második halmából említi a leírás, hogy „vaskapcsok és lapos fejű szegek” kerültek elő (PÁRDUCZ 1950. 62.). Ugyancsak vaskampók és vasszög darabok származnak a kábái 1. számú halomból. Párducz Mihály itt „gerendákból összerótt koporsót” feltételez (PÁRDUCZ 1950. 65.). Kisszácson (ma Kisac, Jugoszlávia) az 5. halomból említ a szakirodalom lapos fejű, kovácsolt vasszeget, valamint szintén S-alakú kapcsot (PÁRDUCZ 1950. 74. 89. t. 2., 8.). A legjobb párhuzamok, ahol ráadásul méretadatok is szerepelnek,
