Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
HELYTÖRTÉNET - Forgó G.: Búzatermelés és lótenyésztés Makón 1867-1918 között
Búzatermelés és lótenyésztés Makón 1867-1918 között 67 A párosításra szánt lovakat a gazdák minden évben bemutatták, osztályozták - a csikókat törzskönyvezték majd kijelölték, hogy melyik mén fog fedezni október 1-jétől május 31-ig. A legjobb lovakat csak külön engedéllyel lehetett eladni. A makói tenyésztők mégis elfogadták ezt, mert kiválóan értékesíthették lovaikat. A Makó vidéki tájfajtát már a Monarchia távolabbi tájairól is keresték, sőt külföldi hadseregek (török, román) is vásároltak. D’Orsay Olivér és a megye tenyésztői nóniuszokkal vettek részt 900 kilométeres szekértúrán, amely az ország határain túl is föltűnést keltett. A résztvevők 24 kocsival 1913. május 6-án reggel keltek útra. A Makó - Hódmezővásárhely - Csongrád - Cegléd - Budapest - Székesfehérvár - Keszthely - Kaposvár - Bonyhád - Baja - Szabadka - Szeged - Makó útvonalat 14 nap alatt tették meg. A Csanád megyei tenyésztők lovai kiválóan bírták az utat, és a Keszthelyi Hírlapban olvasható: „a távhajtók lovai az 500 kilométeres út után a legjobb karban érkeztek meg, sőt akadt'közöttük olyan is, amelyet ezen hosszú út után külön hajtószárral kellett fékezni.” A sikeren annyira fölbuzdultak, hogy a következő évben már a horvát tengerpartig akartak eljutni. Ezt a tervet az első világháború, majd a román hadsereg rablásai elsöpörték. Összességében elmondhatjuk, hogy a makói parasztság nagy többsége - lehetőségei szerint - képes volt alkalmazkodni a kapitalista termelési viszonyokhoz, aki nem, az reggelente az „embör-pacon” várta sorsa jobbra- fordultát. Erdei Ferenc megállapította: „amikor a múlt század (19. sz.) középső évtizedeiben az országban kibontakozott a kapitalista fejlődés útja, itt már a továbbhaladás fázisa következett be”. Az 1848/49 utáni évtizedekben a makói parasztság földjének tulajdonosaként kultúrtájjá alakította át városának határát, amely Magyarország legjobban termő és művelt területei közé emelkedett. IRODALOM A Makói Gazdasági Egyesület 1926. és ezt megelőző működéséről. Szerk. H. SZABÓ IMRE. Makó, 1927. Állattenyésztés 1. kötet. Szerk. HORN PÉTER. Bp„ 1995. CSERHÁTI SÁNDOR: Általános és különleges növénytermelés. Magyaróvár, 1901. ERDEI FERENC: Makó város történeti pályája. In: Makó az első felszabadult város. Makó, 1969. FORGÓ GÉZA: A Makói Gazdasági Egyesület története. Makó, 1996. GAÁL JENŐ: Csanád megye. Bp., 1895.
