Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
RÉGÉSZET - Türk A.: A szentesi régészeti topográfia
A szentesi régészeti topográfia 25 arányára is kitérnek, a töredékek száma alapján készült statisztika segítségével. Valamennyi topográfiai leletet nyilvántartási számmal láttunk el. A 2001. év első felében elkészült a Koszta József Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum még hiányzó, régi őskori lelőhelyeinek, illetve leletanyagának feldolgozása is. A kötet közel 1300 lelőhely anyagát közli, több mint 100 000 leletről megemlékezve. A feldolgozás módszere a terepbejárásokhoz hasonlóan a korábbi magyarországi régészeti topográfiai gyakorlatot és hagyományokat követte, apróbb eltérésekkel. Módszertani vita tárgyát képezte az utóbbi években, hogy az újabb régészeti topográfiák belső használatra készüljenek-e, annak érdekében, hogy a magángyüjtők és avatatlanok kezébe ne adjunk a megjelenő kötetekben részletes, nagy felbontású térképeket és térképrészieteket, melyek alapján szakszerűtlen feltárásokat folytathatnak. Ezért a lelőhelyek azonosítására csak a belső használatú, az Ariadne programban feltűntetett X, Y, és Z koordinátákat adjuk meg, melyek segítségével az arra illetékesek a KÖH központi térinformatikai adatbázisában tájékozódhatnak. A térképek között egy 1:100 000 méretarányú közigazgatási és nyolc darab korszak szerinti bontású, 1:50 000 méretarányú elterjedési térképen kívül más tér- kép(részlet)et nem jelentetünk meg. A kötetben a lelőhelyeket korszak szerinti bontásban, vaktérképen ábrázoljuk. Az ehhez használt, vízrajzi viszonyokat feltüntető alaptérkép, Herczog József 1898-as kiadású 1: 28800-as méretarányú munkája, melyről a folyószabályozás előtti állapotok a leginkább leolvashatók. Herczog térképét 1:50 000 méretarányban átszerkesztettük, és csökkentettük a színskálát a szintvonalak nagyobb (1,5-2 m) intervallumának meghatározásával. Összesen nyolc elterjedési térkép készül, ami eltér a korábbi kötetek gyakorlatától. Kerülve ugyanis a gyakori középkori leletek okozta zsúfoltságot, a középkort két térképre bontottuk. Az egyik a honfoglalás és az Árpád-kor viszonyait, a másik a késő középkor és a kora újkor (török kor) viszonyait tünteti fel. Az alaptérképre az azonosításhoz használt X, Y koordináta segítségével rakjuk fel a lelőhelyeket, az AutoCad nevű szoftver segítségével. A térképeken a korszakokat a korábbiaknál gazdagabb színskála jelöli, a jelenségeket viszont a már bevett karakterkészlettel tüntetjük fel. Fontos újdonság, hogy keresőháló segíti a tájékozódást az elterjedési térképeken. A korszakhatárok tekintetében is az Ariadne szótárát vettük alapul. E tekintetben egy jelentősebb eltérés van a korábbi kötetekhez képest, a török kor kora újkorként való elkülönítése, melyet az 1541-1686 közötti periódusra használtunk. A topográfia kötetet egy-egy témakörben részletesebb feldolgozások fogják kiegészíteni, pl. a csiszolt és pattintott kőeszközök anyagmeghatározása, a római import kerámiák, a terra sigillata töredékek feldolgozása,