Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
RESTAURÁLÁS - Juhász I.: Raktárrend kialakítása, avagy „tárgyakra szabott” tárolók alkalmazásának lehetőségei
220 Juhász István tárggyal érintkezik, keményebb, mint a műtárgy alapanyaga. Ez is sok sérülést okozhat. Például néprajzi kerámiák ne a vaspolccal legyenek közvetlen érintkezésben, hiszen akárhányszor levesszük, az edény alja annyiszor károsodhat. Itt el is érkeztem előadásom alapgondolatához, a tárgyakra szabott tárolók alkalmazásának lehetőségeihez. Az egyen dexion polc helyett az adott tárgycsoportnak legjobb elhelyezést biztosító egyedileg legyártott polcok, tárolók, szekrények mellett tenném le a voksot. A makói múzeum munkatársaival tavasszal elkezdtük az Aradi utcai néprajzi raktár második emeletén lévő bútorainak rendberakását. A vázolt problémákkal itt szembesültünk, amikor a közepesen zsúfolt raktárban tárgycsoportonként szétválogattuk a gyűjteményt, utána mozdulni sem lehetett. Elkezdtük növekvő leltári szám szerint állítani a tárgyakat. Hamar kiderült, hogy olyan kihasználatlan terek jönnek létre, amelyekre föltétien szükség lenne. Több ötlet felmerült az elhelyezésre: guruló, gördíthető állványok, melyek összetolhatok, különböző konzol- és létrarendszerek. Mi egy fekvő létrakonzolt valósítottunk meg a mennyezet alatt 70 cm-re, amely holt térnek bizonyult. így el tudtunk helyezni 60 db közel azonos méretű, de különböző formájú széket. Más megoldás anyagiak és idő hiányában nem valósult meg. Bár rejt még a raktár lehetőséget magába. A múzeum belső raktárában a festett támlás padok elhelyezését pedig dexion polcra csavarozható hegesztett lapos acél konzollal sikerült megoldani. Biztos vagyok benne, hogy ezen elvek szerint kialakított tárolók nem drágábbak, hiszen a jobb helykihasználások miatt több tárgyat tudunk szakszerűen elhelyezni ugyanazon a négyzetméteren. Ha a jelen gondjai mellett egy kicsit a jövő felé tekintünk, akkor köny- nyen beláthatjuk, hogy a jó raktár alapfeltétele tárgyaink megőrzésének. Amíg 18-19. század tárgyainak, eszközeinek anyaga viszonylag kémiailag stabilnak mondható (fa, fém, textil), addig a 20. század második feléből származó tárgyakba megjelenik részben vagy teljesen a műanyag. Ezek az anyagok még viszonylag kezdetlegesek és szerkezetileg nem stabilak. Ilyen jellegű tárgyak már ma is találhatók a gyűjteményekben és valószínű, egyre több fog bekerülni. A műanyagok színének fakulása, ridegsége töréshez vezet, így akár 10-20-30 év múltán is bekövetkezhet a gyors öregedés. Tehát ezen anyagok tárolása még a mainál is nagyobb raktározási követelmény elé állít majd bennünket. Van itt még egy szempont, ami talán némi vitára is adhat okot. Úgy érzem, hogy szép és értékes tárgyaink nem mindig foglalják el az őket méltán megillető helyüket. Ezért érdemes lenne, ahol erre lehetőség van, az ún. látványraktár kialakítását fontolóra venni. Ha nem is egyéni látogatók fogadására, de bejelentett csoportok szakszerű vezetésére alkalmassá tenni a gyűjteményi raktárt. így az adott múzeum egy újabb kiállítási térrel gazda
