Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
RESTAURÁLÁS - Szabó I: Új restaurálás - régi kincseinkből: A „szegedi MáriaTerézia”
202 Szabó Tamás ge 96 ctmr [148,5 x 98 cm], A széképületi tanácsteremben volt hol utóbb igen megrongálódott. Átlyukadt, s a festmény több helyen lepattogzott. Restaurálását Nováky Bertalan sikerrel eszközölte.9 A leírás nem szól, a térdképen a háttérben látható oszlop, a bojt és a drapéria gazdag ábrázolásáról, valamint a korona típusáról. Adós marad a kép eredetének meghatározásával is: Reizner- bizonyára a adatok hiánya miatt -, csupán általánosít naplójának egyik részében, amikor a királyi festmények beszerzési idejét egységesen a XVIII. század közepére feltételezi. Mária Terézia képe is tanácsi megrendelés útján, az uralkodónő iránti hálából kerülhetett egykor a város birtokába. Mert, mint Reizner írja: III. Károly király arcmását a tanács akkor rendelte meg, amikor az uralkodó megerősítette Szeged városát a Szabad királyi Város kiváltság jogaiban10 * (1719). Érdekességként jegyzendő meg, hogy a városi kimutatás 18. sorszáma alatt lajstromba vettek egy másik „Mária Terézia olajfestmény” c. alkotást is- elhelyezve a Tiszti ügyészségen volt -, amit szintén a királynőnk képének véltek az arcok hasonlósága alapján. Reizner azonban felismerte, hogy a festmény valójában Erzsébet Krisztinát (1691—1750), uralkodónőnk anyját, braunschweigi hercegnőt, III. Károly nejét ábrázolja. Kövessük nyomon Mária Terézia térdképének históriáját a XIX-XX. század fordulójától napjainkig. Mint jeleztük, a kép 1891 januárjában az új városháza mellett álló Bérház (tervezte Wegman Gyula-Scherrer József, 1872) számvevőségi hivatalában volt elhelyezve - László Gyula tanácsnok (1847— 1908) szobájában.12 Arra nincs pontos adatunk, mikor és hogyan ke-rült ide, de „korábban a széképületi tanácsteremben volt” - írja Reizner említett naplójában -, viszont nem jelzi, hogy melyik városházi épületre gondol. Ugyanis Szegeden, ugyanazon helyen, a török kiűzése után háromszor is állítottak széképületet (1728, 1799, 1883). A legutolsó építménynek „tanácstermét” már közgyűlési teremnek nevezték. A jelölés, minden bizonnyal az 1799-ben emelt épületre, az ún. régi városházára (tervezte Vedres István-Schwörtz János) vonatkozik. Ezt az építményt az 1879-es árvíz az első szintig elárasztotta, s a gyűjteményt föltehetően a vész elől hordták át a Bérházba, ahol a felsőbb emeleteken városi hivatalok működtek.13 A történeti kutatás eredményeként állítható, hogy Mária Terézia képe sosem díszíthette a régi széképületből átalakított új városháza (tervezte Lechner Ödön-Pártos Gyula, 1883) közgyűlési termét. Oda, az építkezés befejezésé9 Reizner János: Szeged Városi Múzeum Történelmi képtárának Naplója, Szeged, 1892. 3. 10 u.o. " u.o. 4. o., leltári száma: 50.98.1 12 Szeged, Városi levéltár. Polgármesteri iratok: 25.488/890 számú irat 13 Hadik András: Szeged - Városháza, Tájak - Korok - Múzeumok Kiskönyvtára, Budapest, 1988.
