Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Klamár Z.: Interetnikus kutatások a vajdasági Szerémségben
164 Klamár Zoltán végzettség tekintetében legtöbb az általános iskolát végzett, de sokan vannak, akik nem fejezték be az általános iskolát sem, elenyésző a közép- és főiskolát, illetve egyetemet végzettek száma. Munkalehetőség alig akad a falvakban, a mezőgazdaságból élő lakosok döntő többsége csak vegetál. Migráció a 20. század második felében és az ezredvégen A második világháború alatt és után jelentős népmozgás indult meg a vidéken, ám számarányát tekintve koránsem olyan méretű, mint ami a Bácskában és a Bánságban zajlott. A Szerémségben jóval kevesebb német élt, mint a Dunán túli területeken, vagyis a Bácskában és a Bánságban. A második világháború alatt Horvátország igyekezett számára kedvező módon megváltoztatni az etnikai viszonyokat, amit elsősorban a szerbség kárára óhajtott megvalósítani. Ezért 1942-43-ban Hercegovinából horvát telepesek érkeznek Maradékra. A háború után az új hatalom Boszniából, Zvornik és Sehovic környékéről szerbeket telepít a faluba. Ezek a telepítések azonban döntően nem strukturálják át a falu etnikai arányait. Az 1961 (ekkor 2651 lakosa van) és 1971 (ekkor 2350 lakosa van) közötti összeírások azt mutatják, hogy Maradékra 323 lakos költözött és 648 hagyta el. Ez a kiköltözés elsősorban egyénekre vonatkozik és nem családokra. Sajnos, nincs adatunk a telepített lakosság mozgására vonatkozóan. A kérdéses időszak migrációs mozgását megélhetési okokra lehet visszavezetni. A közösségből távozók munkahelyet keresve mennek a vidékhez közeli ipari központokba. Újvidéken, Ingyián (Indija), Opazován (Stara Pazova) keresik a boldogulás lehetőségét. A folyamat azt eredményezi, hogy az ott dolgozó egyének ezeken a településeken alapítanak családot is. Az elvándorlás és a folyamatos fogyás következtében 1981-ben 2255 a lakosok száma.20 1991-re ez a szám tovább csökken, ekkor már 2120-an éltek a faluban. Ezredvég: a ’90-es évek közepén újból boszniai szerbek telepednek a faluba és felépül egy utca, melyben ők laknak. Ugyanekkor a helybeli hor- vátok - nem belső indíttatásból, hanem politikai nyomásra - horvátországi szerbekkel cserélnek házat, birtokot. A beköltözők egy része a faluban lévő lakatlan házakat veszi meg a magyar és a szerb tulajdonosoktól. A lakosságcsere folyamatának voltak meglehetősen szélsőséges megnyilvánulásai is. A törzsökös magyarságot zaklatták, ugyanis szerették volna, ha ez az etnikum is a horvátok többségéhez hasonlóan kiköltözik a faluból. Szerencsére a politikai helyzet átrendeződése ezt már nem tette lehetővé. A falu20 Davidovic, Rade 1980. 179.
