Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Vass E.: Az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus egy résztvevő szemével
Az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus egy résztvevő szemével 155 harisztikus Kongresszuson nyert ünnepélyes formát. Nagy hatással voltak rá a magyar történelem eseményeiről szóló olvasmányok, illetve azok a könyvek, melyeket az iskolai könyvtárból ismert meg. Ezek közé tartozik pl. a szabadságharcról vagy Széchenyi Istvánról szóló könyv és az Egri csillagok. Ez a szellemiség élete további szakaszában is döntőnek bizonyult: magyar írók, elsősorban Jókai és Mikszáth műveit olvasta szívesen. Az Eucharisztikus Világkongresszus tehát addigi ismereteinek, erkölcsi neveltetésének jegyeit viselte magán, és megerősítette őt az ezekbe vetett hitében. Ezáltal a kongresszus élete további szakaszának is meghatározó élményét jelentette, amihez mindig ragaszkodott. Az emlékek megőrzésében és továbbadásában, illetve a felejtés megakadályozásában fontos szerepük van az emléktárgyaknak, melyek kifejezték és formálták a nemzeti emlékezetet.18 Jenei Gábor egy üvegpoharat vásárolt, mely a kongresszus jelképét, az Oltáriszentséget és a Lánchidat ábrázolta, továbbá nemzeti színű ceruzákat a kisebb testvéreinek. Vásárolt egy képeslapot is, ami Horthy Miklóst, a kormányzót ábrázolta, aki református volt. Ez annak bizonyítéka, hogy a kongresszus nem csupán a vallási kötelékek szorosabbá tételében töltött be nagy szerepet, hanem a politikai kötelékekében is. Az emlékezet átadásának másik formája a hagyományok szóbeli ismétlése.19 A gyűjtéseim során alkalmam volt néhány történet többszöri meghallgatására. E szövegek alapján elmondható, hogy az egykori történeteknek megvan az állandó váza, ami segít az emlékek felidézésében. Mivel Jenei Gábor gyakran mesélte el családtagjainak, ismerőseinek a budapesti élményeit, az ismétlés tette lehetővé, hogy 63 év múlva is sok apró részletre emlékezzék, s hogy ezekről élményszerűen tudjon mesélni. A beszélgetés végén az utazás költségei is szóba kerültek. A három napos út Jenei Gábornak több mint félhavi fizetésébe került, amit néhány ismerőse sokallott, s ami az életkörülményeihez képest valóban nagy összeget tett ki. Ő azonban úgy érezte, hogy ez a rendkívüli esemény érdemes volt a kiadásokra, az áldozatra. Büszkeséggel töltötte el az is, hogy hazája kapta meg a rendezés jogát, illetve hogy a világ Magyarországra figyelt e néhány napig, és a pápa is áldását adta hazájára. Mivel az itt elhangzottak egy hosszabb kutatás első lépésének tekintendők, befejezésként a jövőre vonatkozó terveimet ismertetem. Egyrészt a most felvázolt témaköröket szeretném az emlékkönyv részletes elemzésével, újságok és filmhíradó segítségével kibővíteni, másrészt pedig további interjúk készítésével még jobban megismerni, hogy a résztvevők életére, lelkiségére hogyan hatottak az események. 18 Burke, P. 2001, 7. 19 Burke, P. 2001,7.
