Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Markos Gy.: Halottak húsvétja
Halottak húsvétja 143 Kora délelőtt a hozzátartozók felkeresték rokonaik sírját, rendbe tették, friss virágokat ültettek rá. Közben köszöntötték egymást és a gyülekezet papját, Krunity Mihály esperest, aki Újszentivánról látja el vásárhelyi teendőit. Ez alkalommal a temetőben lévő kápolnában a pap misét mondott az összes elhaltak lelki üdvösségéért. A kápolnáról meg kell jegyezni, hogy elég rossz állapotban van: vizes, a falon a vakolat egész magasan levált. Komoly felújításra lenne szükség. A halottak húsvétja szertartásának lényege, hogy a közös mise után a pap a sírokat a sírok melletti fölsorakozott hozzátartozók jelenlétében egyenként megáldja és borral beszenteli. Újabban (1945 után) kialakult szokás, hogy a jelenlévő közösség elsőnek a temető végénél elhelyezett orosz katonák sírját kereste föl, s azt szentelte föl a pap. Ennek a magyarázata egy régebbi szokásban keresendő, amely szerint, azt a sírt, ahol nincs jelen hozzátartozó, szintén fölszentelik. A többi sírnál ezt nem tapasztaltam. A pap csak azokat a sírokat szentelte föl, amelyeknél kint voltak a hozzátartozók. A 60-as évek végén még élő szokásként említi Csordás István. A sír szentelése úgy történt, hogy hozzátartozók a sírhoz álltak és ott imádkozva várták a papot. Közben a sír tetején, a sír sarkaiban egy üveg bort helyeztek el. Amikor a pap a sírhoz ment, énekelve rövid imát mondott a feltámadásról, melyet a kántor kísért énekkel, majd tömjénes füstölővel a sírt körülfustölte, hogy a gonosz szellemeket elűzze. Utána a borral (Krisztus vérével) a sírt beszentelte. A jelenlévők a papnál lévő feszületet ezután megcsókolták és a papnak pénzt adtak. Ki mennyit szánt, annyit adott, mivel az adomány önkéntes. 1968-ban általában 10 Ft-tól 100 Ft-ig adtak, a mai adományról nem szívesen nyilatkoztak a hívők: „ki mennyit szánt, mennyi futotta”. (1000-2000 Ft) Csordás István leírásából tudjuk, hogy 33 évvel ezelőtt a hozzátartozók ezen ünnep alkalmával az elhaltak sírjára kalácsot, sonkát vittek, melyet előzőleg a pap megszentelt és a síron is beszentelt. Ezt a szegények (koldusok) szedték össze és a halott helyett elfogyasztották annak lelki megnyugvására. Nem nehéz fölfedezni ebben a szokásban a halott-etetés ősi rítusát. A 60-as évek végén még élő szokás volt, hogy a csőszháznál és a kápolna előtti téren a hozzátartozók sonkát és kalácsot ebédeltek, majd bort ittak. Ekkor fogyasztották el az üvegekben megmaradt bort, melyet nem használtak föl a sír beszenteléséhez. Még régebben, „1945 előtt birkát vágtak és a csőszháznál főzték meg, majd a kápolna előtti fenyves téren kirakott asztaloknál ebédeltek és vacsoráztak, amit föltámadási vígság tornak neveztek. Ha más felekezetű személy, vagy akár koldus is elment arrafelé, azt maguk
