Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)

NÉPRAJZ - Bárkányi I.: Rátkai Sándor papucsos mester adományáról

BÁRKÁNYI ILDIKÓ

Rátkai Sándor papucsos mester adományáról

Cserzy Mihály 1906-ban elsiratta a régi szegedi viseletét a Néprajzi Értesítő hasábjain: „Ma már nem lehet hitelesen megállapítani, hogy voltaképpen milyen öltözetben is járnak a parasztasszonyok és a lányok a magyar vidéken. Mióta divatlap szerint varratják a ruhájukat s a mióta a szegényebb osztály a zsibpiaczon szerzi be a nagyházakból összevásárolt ruhaszükségletét, részben azért, hogy czifrább ruhája legyen, másrészt pedig, hogy módosabbnak lássák, azóta igen tarka a nép.” A 19. század harmincasnegyvenes éveiben a polgárasszonyok által általánosan viselt darabok között említi a „selyemcsipkés fekete papucsot” is, melyet a századfordulóra eltűnni vél: „Ma jóformán nincs is parasztlány. Czifra ruhát barmokat, sárgagombos czipőben jár, a papucsot otthon se tűri...” - írja.1

A 20. század közepén reneszánszát élő, jelképpé vált szegedi papucs története azonban cáfolja a szerző borúlátását.

A Dél-Alföldön és a Dél-Dunántúlon általánosan elterjedt, a parasztos viseletek tartozékaként ismert és kedvelt lábbeli tárgy történeté vei, területi és időbeli változatainak összefoglaló vizsgálatával kevesen foglalkoztak. A Magyar Néprajzi Lexikon „papucs” szócikke1 2 szűkszavú ismertetésében főként Bálint Sándor kutatásaira támaszkodik, a legújabb összefoglalások viszonylag rövid leírásainak szerzői pedig emellett művelődéstörténeti forrásokra (Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században; OklSz; TESz) valamint levéltári kutatások adataira hivatkoznak.3 A papucskészítés munkafolyamatainak, a papucsos mesterség helyi fejlődésének és a papucs viseletben elfoglalt helyének, formai változásainak legteljesebb leírása a dél-alföldi központ szerepét betöltő Szegedről, Bálint Sándor tollából származik. 1955-ben jelent meg A szegedi papucs című munkája4, majd a Szegedi Szótárban több szócikket is szentelt a témának5, melynek művelődéstörténeti hátterű összefoglalását A szögedi nemzet második részében tette közzé.6 Munkáiból jól kirajzolódik a híressé vált szege1 Cserzy Mihály: Népviselet és népszokások Szeged vidékén. Néprajzi Értesítő VII. 1906. 215.

2 Gáborján Alice: ‘papucs’. Magyar Néprajzi Lexikon 4. Budapest, 1981.

3 Flórián Mária: Öltözködés. Papucs. In: Magyar Néprajz IV. Életmód. Szerk. Balassa Iván. Budapest, 1997. 690-691. Gáborján Alice: Magyar bőr- és lábbelikészítés. Csizmadia. In: Magyar Néprajz. III. Kézművesség. Szerk. Domonkos Ottó. Budapest, 1991. 308.

4 Csongrádmegyei Füzetek 12. szám. Szeged, 1955. 19.

5 Szegedi Szótár II. Szeged, 1957. Ld. ‘musta’, ‘padló’, ‘papucs’, ‘papucsbőr’, ‘papucsos’, ‘papucsosinas’, ‘papucsoslegény’, ‘papucsos sor’, ‘papucsszög’, ‘papucstalp’, ‘papucsvarró’.

6 Papucsosok. Papucskészítés. In: Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész. MFMÉ-1976/77-2. Szeged, 1977. 336-347.