Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália

A hagyomány szerint a következő előd Lippán (ma Románia) magas rangú bíró, kinek pallos-joga volt. Munkája szerint tisztogatást kellett végeznie a környék román eredetű mócoknak nevezettek között, akik lázadoztak, bűntényeket követtek el. Ezek a népek piszkosak, tudatlanok, vadak, vérengzők voltak, akik bűntényeikkel félelemben tartották a lakosságot. Magyarellenesek voltak. A Vangel nevű bíró súlyos büntetéseket, kivégzéseket rendelt el, hogy véget vessen a biztonságosnak nem nevezhető életnek, ami a környéken uralkodott. Felesége, aki jámbor, istenfélő, vallásos asszony volt, szerette volna férjét visszatartani a súlyos ítéletektől. Ez azonban nem sikerült. Azt tartotta, hogy a móc nép szerencsétlen tudatlanságban él és ez viszi őket a törvénysértő útra. Előbb a férfi, nem sokkal később a nő is meghalt. Három árvát, két fiút és egy lányt hagyva maga után. Az árváknak sok szőlő, erdő és földbirtok maradt. Ezt a gyámjuk elpazarolta, azt mondta, a gyermekek neveltetésére ment a vagyon. Rossz emlékű apjuk után ezt megtehette, nem volt az árváknak pártfogója. Pedig anyjuk, hogy levezekelje férje tetteit a közeli dombon épült Mária-Radna kegytemplomba térdencsúszva ment fel, hogy imádkozzon az elhalt emberekért, férjéért, a bűnöző mócokért, igen gyakran. A testvérek öröksége volt még egy lepántolt vasláda, amit megőrzésre a papoknak adott át. Amikor a testvérek nagykorúságakor a vasládát felbontották, gyertyával volt tele. Azt mondták biztosan vallásos anyjuk azt hagyta rájuk, hogy imádkozzanak az ő szándékára. Ezt senki sem hitte, de ellene bizonyíték nem volt. Vangel Ignác, egy, a testvérek között 1812. született Lippán, 1889. meghalt Szegváron. A temetőben megvan még a fehérmárvány síremléke. Ő a Károlyi grófok újvárosi uradalmának tiszttartója volt. Újváros tudomásom szerint Makó és Szentes térsége között van. Itt igen jómódban élt a családjával. Felesége Wittich Amália trencsényi német lány volt. Felesége lánytestvérének férje, Buzg Ete a Pallavicini grófok alkalmazásában túl nagy lábon élt. Adóslevelére dédapánk volt a kezes. Úgy történt, hogy több évi várakozás után neki kellett kifizetni sógora adósságát. Ez öt és családját nagyon súlyosan érintette. Újvároson 1846-ban született Nagyapánk Vangel Gyula. Elbeszélése szerint emlékezett, hogy otthon emlegették a szabadságharcot, arra is, hogy látott vonuló katonákat, honvédek voltak. A családi krónika szerint a Károlyi grófok között olyan megállapodás volt, hogy legyen köztük 48-as, és királypárti, hogy legyen pártfogója a vesztesnek. Vangel Ignác dédapánkat a vesztes oldalán nagy károk érték, de élete végéig kitartott 48-as elkötelezettsége mellett. Levendovics László, akinek anyja Vangel lány volt, őriz egy díszes, de már elavult állapotban lévő nyerget. Ez volt amin az ifjú gróf menekült éjszakának idején, dédapánk tudott róla csak. Dédapánk őrizte azt 65