Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)
ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália
Csak néhány mondatban, de érinti a II. világháború utáni párizsi békeszerződést is, megjegyezve, hogy ez csak jóváhagyta a Trianon által hozott igazságtalanságokat. Saját családi sorsuk is sokkal rosszabbra fordult a II. világháború után, hisz a család mind apai, mind anyai ágon a tisztes megélhetést biztosító földjeit, gazdasági fölszerelését elvesztette, illetve az ötvenes évek elején mindent elvettek tőlük. A beszolgáltatások idején mindkét oldalon a nagyszülők nem tudtak eleget tenni a rájuk kirótt termény, illetve adó befizetésének. így kénytelenek voltak ők maguk fölvállalni bizonyos adók lerovását. Érthető, ha ily módon büszkén és megelégedetten közli, hogy a nehézségek ellenére mindhárom gyermeküket sikerült taníttatni, egyetemre járatni. A fiukból orvos, két lányukból pedig egyetemet végzett tanár lett. Nagy szomorúsággal írja, hogy férje halála után ő maga betegségektől gyötörve, végül is 1983-ban kénytelen volt a család számos generációja számára otthonul szolgáló vidéket, falut, házat odahagyni és lányához Miskolcra költözni. A kézirat utolsó részében a múzeumi gyűjtéseikről, a Falumúzeum megteremtéséről és a már megnyílt múzeumba érkező látogatókkal kapcsolatos emlékeiről ír nagy büszkén. Fontosnak érzi tevékenységüket és azt írja, férjére utalva: „Teljesült az apu nagy álma, része lett abban a nagy örömben, hogy egy értékes régészeti lelet az ő közreműködésével találtatott meg." Majd leírja, hogy készült az új Falumúzeum kialakítása, a kiállítás berendezése, és büszkén jegyzi meg: „Férjem és én is ott voltam és dolgoztam" A megnyitás ünnepélyes keretei után a férje vezetésével számos csoport látogathatta a múzeumot, illetve az iskola számára néprajzos szakkört vezetett Jaksa János. Azt mondhatjuk, hogy ez a visszaemlékezés egy, a 20. század első felének szintjén, nagy műveltséggel rendelkező tanítónő által megfogalmazott kézirat, amelyben a spontán személyes és családi élmény alapján szerzett emlékek és adatok keverednek a tanulmányok, illetve az iskolai oktatás folyamán szerzett tanítói tapasztalatok és szakirodalom anyagaival. Mindenképpen értékes kordokumentum és hiteles beszámoló az alföld két, sok generációra visszatekintő magyar falusi családjáról, amelynek tagjaiból első-generációs értelmiségi család vált. Nem elhanyagolható módon pedig a magyar múzeum ügy egy értékes, nem országos szintű, de jelentőségében a széles értelemben vett magyar kultúrát gyarapító egyéniségéről is tájékoztat bennünket. 61
