Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália

ugyan fontos, de nem egyedülálló és kizárólagos. Erről, egyebek között, minden bizonnyal maga a férj tehet, aki a több mint négy évtizedes házasság alatt „saját képére és hasonlatosságára" formálta feleségét. Vangel Amália ily módon a 18. század elejétől a 20. század végéig terjedő körképpé alakította elbeszélését, amelyben, bővebb ismeretei révén nagyobb szerepet kapott az első részben saját (Vangel) családja, mint férjéé. Sajátossága az elkészült müvének az is, hogy a visszaemlékezés jellegéből következően a régebbi dolgokról bővebben, a frissebb, elevenebb dolgokról rövidebben írt. Minden bizonnyal közrejátszott ebben az is, hogy az 1980-as években papírra vetett összegzés ideje alatt a szerzőben a sok évtizedes történelmi tapasztalat diktálta félelem és óvatosság nem engedte, hogy az 1945 utáni időszakról őszintén a korábbiakhoz hasonló részletes, a saját véleményét is tartalmazó beszámolót írjon. Megfigyelhető ez akkor, amikor például saját családja kapcsán unokatestvéréről, a koalíciós időkben a gyűjtőfogházban börtönlelkészként tevékenykedő pap rokonáról beszél, akinek megdöbbentő és kegyetlen elemet tartalmazó elbeszélését azzal intézi el, hogy „... azt leírni nem az én feladatom, és nem is tartozik rám. " A Vangel-családról megtudjuk, a tagjai milyen kiterjedt igyekezetet fejtettek ki, hogy föltárják a különös nevű család emlékezetét. így bukkantak rá a svéd eredetre és tiszteletet kiváltó az az igyekezet, amellyel a svéd nagykövetség munkatársát is igénybevéve igyekeztek megtalálni a család őseit. Megható az az összetartás, amellyel a rokonság egész országra kiterjedő szálait próbálják föltárni, igénybe véve a telefonkönyveket és a különböző személyes lehetőségeket. Emögött a megismerésen túl, a közös múltra visszanyúló büszkeség áll, amellyel ez a család múltját és tevékenységét vállalja. A Svédországból Rákóczi seregébe érkező ős útja Pécsre, majd Pécsről a Délvidékre visz, ahol Lippán találjuk a család egyik ősét, amely múlt 1783-hoz, a II. Józseftől kapott nemesi oklevélhez vezet. Ennek során egy apró pontatlanságra kell rámutatnunk, hisz 1783-as dátumnál I. Ferenc nevét említi a visszaemlékezés, amely nyilvánvaló, hogy nem helyes, mert az adott pillanatban, II. József császár uralkodott, vagy ha I. Ferenc igaz, akkor az 1783-as dátum nem megfelelő. Mindenesetre a család őseit hamarosan megtaláljuk Szegváron, ahol letelepszenek, s ettől kezdve a Vangel-család múltja Szegvár történetéhez, ennek kapcsán a Károlyi grófokhoz kötődik. A jelenlegi Falumúzeum épületéül szolgáló, a 19. század elején épült uradalmi tiszttartói ház is ennek a múltnak köszönhető. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy az 1944-ben Szegvárra települő Jaksa János, felesége révén a régi Vangel kúriát választja ki megmentendő, majd később műemlékké nyilvánított épületként a Falumúzeum számára. A Vangel-család történetét vázolva természetesen megtaláljuk a családi legendárium számos olyan elemét, amely a korra jellemző módon számos családi és egyéb történet kapcsán is fölmerül. Ilyen a gonosz 55