Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)
KÜRTI Béla: Jaksa János és Móra Ferenc levelezése
kedőktöl állatbőrökért. (Mást ők nem igen produkálhattak itt az Alföldön, a mi akkoriban mocsaras erdőkkel volt borítva.) Minden halott mellett, a lábánál, vagy a fejénél volt egy-egy cserép bögre is, a mibe ételt tettek a halott számára a másvilági útra. Némelyik edény nagyon durva, szabad kézzel, korong nélkül készített, az ilyent a jazigok csinálták; a finomabb, korongos bögréket a rómaiaktól szerezték. A Simon-féle földből kb. 50 sírt ásatott fel a múzeum, a többi elpusztult munka közben, mert Simon csak akkor tett jelentést nála okosabb emberek tanácsára, mikor több mint a felét már megfordította a földjének. Az is érdekes dolog, hogy a legtöbb sír, amire a múzeum rátalált, már ki volt rabolva; de ez a kirablás nem most történt, hanem nem sokkal a temetés után; a mint a jazigok elpusztultak erről a vidékről, jött a helyükbe más vad csorda s az sorra dúlta a sírokat, azt hitte, arany van bennük. A felsőpusztaszeri jazig temető még nincs egészen feltárva, bizonyosan folytatódik a Simonéval határos földeken is, ezeket majd aratás után ásatja meg a múzeum. Körülbelül ez az, kedves tanító Uram, a mit el lehet mondani a gyerekeknek a vidékükön 1 6 folyt ásatásról, megemlítvén nekik, hogy Pusztaszerhez nem messze, Kömpöcön, a Kiriék 1 7 földjén is volt egy jazig temető, sajnos, onnan is későn jött a jelentés, úgy, hogy ott csak néhány római edényt tudtunk megmenteni. 1 8 Mindezeket tavaszra meg is nézhetik a gyerekek a múzeumban. Nagyon szerencsés gondolatnak tartom, hogy tanító úr foglalkozni kíván az iskolában ezekkel a dolgokkal s nagy eredményt is várok tőle. Különösen ha rá méltóztatik mutatni arra, hogy milyen jól járt Simon a múzeummal, a mely megfordíttatta a földjét s még napszámot is fizetett neki. Azt tessék megértetni a gyerekekkel, hogy a múzeum nem tesz kárt senkinek s hogy minden gyereknek, a ki nyomára vezet valami temetőnek, lelőhelynek s edényt, vagy régiséget szolgáltat be, ád l-l pengő jutalmat. Németországban a tanító urak a múzeumok előőrsei, - igaz, hogy már a tanítóképző erre neveli őket. Nálunk bizony még eddig nem sok segítségére voltak a régészetnek, igaz nem ők benne a hibásak, mert nem is oktatta 1 6 A kéziratban „vidékükön", a missilisben „vidékünkön". 1 7 A kéziratban (helyesen) „Kiriék", a missilisben téves „Kisiék" szerepel. 1 8 Kömpöc-Kiri (János földje, tanyája mellett, tanyája mögötti part) lelöhelymegnevezésekkel a régészeti gyűjteményben számos ős- és népvándorlás kori tárgyat őrzünk, melyek egy része Seiler Lajos közvetítésével már Móra halála után került Szegedre. Az 1930. évi szarmata temetőre való utalás feltehetőleg az 53.256.1-8. ltszámon nyilvántartott, Párducz M.: A szarmatakor emlékei... i.m. CXXII. t. 18., 21-25. alatt közölt tárgyakra vonatkozhat, melyek a leltárkönyvben Szeged-Pusztakömpöc-B, Seiler-Czombos tanya lelőhelynéven szerepelnek. (A tanyanév bizonyosan téves.) Banner János: Régészeti kutatások Szegeden. Dolg. XII (1936) 257. 5 sír feltárásáról tud. 18
