Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

KÜRTI Béla: Jaksa János és Móra Ferenc levelezése

mányokat gyűjtött. (Hatására Jaksa J. babona-gyűjtésbe fogott; visszaemlékezése és az alant közlendő utolsó irat alapján két fíizetnyi gyűjtését át is adta Mórának közlés céljából.)

8 Kapcsolatuk erősödésével Móra Ígéretet tett Jaksának, hogy segít bekerülni a szegedi ipartanonciskolába,

9 de egy kultuszminiszteri rendelet következtében ez a terv nem sikerült. Jaksa J. Móra F. halálát megelőzően többször is próbálkozott elkerülni Pusztaszerről, de sikertelenül. A Mórához való kapcsolat is meglazult 1932 után, de mégiscsak annak kétségtelen hatására vált Jaksa „gyűjtögető emberré". 1937-ben nősült meg: Vangel Amália oki. tanítónőt vette feleségül, aki eleinte szintén Pusztaszeren tanított. Később mindketten a bácskai Bajmokra kerültek. 1944 őszétől 1968ban történt nyugdíjazásáig Szegváron tanított Jaksa J. Mint „gyűjtögető ember" a szegvári falumúzeum létrehozásában, gyűjteményének gyarapításában találta meg élete igazi örömét; 1954-től haláláig a falumúzeum vezetője volt. Népművelő tevékenységéért két ízben kapta meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést; 1981. április 12-én halt meg Szentesen. Jómagam a szegvári Sóház (falumúzeum) műemléki felújítása utáni berendezés ill. kiállításrendezés során (1973-ban) kerültem János bácsival személyes kapcsolatba. Juhász Antal néprajzos vezetésével, az akkor három fővel működő múzeumi kiállításrendező csoport élén vettem részt a 13 helyiséges múzeum teljes berendezésében (beleértve az irodabútorok és a teljes raktári anyag szállítását is); ill. az állandó kiállítás kivitelezésében. Az akkor kialakult kapcsolatunk tette lehetővé, hogy 1979-ben, amikor Móra F. Csongrád m. északnyugati részén végzett tevékenységét 62 levél ill. múzeumi dokumentum bemutatásával feldolgoztam, munkámba bedolgozhassam az általa féltve őrzött Móra-leveleket is, ill. részletesen elmesélje Mórához fűződő kapcsolatát - természetesen a saját szemszögéből elmesélve. * 1930. november 24-25-én Móra Ferenc Felsőpusztaszer határában, Simon István földjén egy korábban már megbolygatott szarmata temető néhány sírját tárta fel.

1

0 Maga a kutatás Móra távollétében Seiler 8 Sajnos sem Móra egykori feljegyzései, sem Jaksa két füzete nem került eddig elő. 9 Jaksa J. elbeszélése szerint anyai nagyszülei révén valamilyen nagyon távoli rokoni szál is fűzte Mórához, akinek édesanyja lett volna rokonságban a Jaksa-család valamelyik ágával. Ez magyarázná is Móra segítőszándékát. 1

0 Szakmai közlését Id.: Párducz Mihály: A nagy magyar Alföld római kori leletei. Dolg. 1931. (VII) 90-92., uő.: A szarmatakor emlékei Magyarországon, III. Bp. 1950 (Arch. Hung. XXX) 16-19. 15