Zombori István (szerk.): A múzeumalapító : Jaksa János tanító, múzeumigazgató élete és munkássága (Szeged, Magyar Múzeumi Történész Társzulat; Móra Ferenc Múzeum, 2002)

ZOMBORI István: A Jaksa és Vangel családok története JAKSA Jánosné VANGEL Amália

beázást a lyukas tetőn. Azt mondták, látták ők azt, hogy kép, de nem tudták az értékét. Restaurálás után a kép teljes szépségében a múzeumba került. Láttam a férjemen, hogy milyen sóvárogva gondolja, bárcsak ő is találna egyszer értékes leletet. Már első munkahelyünkön, Pusztaszeren lett szép kis gyűjteménye, ami az iskola előszobájában volt elhelyezve. A fölszabadított Bácskában bajmoki munkahelyünkön jobban megmaradtak a régi használati eszközök. Itt is gyűjtött, a magyar gyerekek lelkesen együttműködtek vele. A tágas tanteremben hamarosan lett szép kis gyűjtemény. A szegvári gyűjtés története a következő: 1948-ban március 15-én, a szabadság kivívásának 100. évfordulója emlékére rendezzen kiállítást az elmúlt idők emlékeiből. Mivel neki olyan tulajdonsága volt, hogy meg tudta mozgatni az embereket, ez a kiállítás várakozáson felül sikerült. A kiállítás, az elrendezés, a propaganda a nézők tömegét vonzotta. Felmerült a gondolat, a tárgyakat meg kellene őrizni. Amit nem igényeltek vissza, azt otthon őrizte meg addig, amíg megkapta a régi polgári kört az összegyűjtött anyag elhelyezésére, és állandó kiállítás elhelyezésére. A község vezetői, a pártvezetőségén kívül Balogh Gyula zenetanár és a pincérből lett pártvezető lettek a legfőbb segítői, biztatói. Ők együtt nagyon lelkesek voltak. Apu a háború után az újfalusi iskolában analfabéta tanfolyamot vezetett. Tizenhatan, tizennyolcan voltak, mind öregemberek. A petróleumlámpa fénye jó hangulatot teremtett. Bőven volt idő beszélgetésre. Elmondták, hogy a Győző tanyán az emberek megkaparják a földet és tűzkövet találnak. Amikor gyufahiány volt, ilyen tűzkő segítségével gyújtottak pipára. Voltak, akik annyit kapartak ki, hogy vitték távoli vidékekre is eladni. Az első világháború után is volt gyufahiány, akkor is sokan kapartak ki tűzkövet. A tűzkövet öngyújtóba is árulták. Amikor ismét lett gyufa, feledésbe merült ez a tevékenység. Férjem jelentette a szentesi múzeumigazgatónak. Erről a leletanyagról már - tudomásom szerint - a századforduló előtt is tudtak, de feltárásával nem foglalkoztak. Dr. Csalogh József szentesi múzeumigazgató érdeme a feltárás és publikálás. A feltárás és publikálás szakember feladata. Az értékes anyagot a szentesi múzeumba vitték, majd a szegvári Falumúzeumba állították ki az „újkőkori" lelet egy részét, lakást, ahogyan az valóban be volt rendezve. Egyéb anyag is van kiállítva, két helyiséget foglalnak el az értékes tárgyak az újkőkori leletből. Kérem gyerekeimet és unokáimat, hogy tartsák számon az apjuk, nagyapjuk által gyűjtött anyagot, mely tizenhárom helyiséget foglal el a Falumúzeumban. Nézzék meg, mutassák meg gyermekeiknek, és legyenek büszkék arra a nádfödeles, gólyafészkes házra, az ősi Vangel házra. A család szétszéledt, de ne feledkezzetek el róla! 105