Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Polgár Szabolcs: Városfejlődés a kora középkori Kelet-Európában. A Volga melletti kazár főváros létrejöttének kérdése
Városfejlődés a kora középkori Kelet-Európábán ben elfogadjuk ezt a magyarázatot, azaz, hogy a két hadjárat eseményeit összekeverték a szerzők, fel kell tenni a kérdést: a két időpont közül melyikben foglalták el a kagán székhelyét? A 737. évi hadjárattal kapcsolatban feltűnő ugyanis, hogy Ibn al-Atir és al-Küfí nem beszélnek a város elfoglalásáról, csak azt említik, hogy Marwan serege eljutott arra a helyre. Ibn al-Atir szerint al-Baydá’-t 729-ben elfoglalták az arabok, míg a 737-es események előadásában viszont nem foglalják el a szóban forgó várost. Az uralkodói székhely elfoglalása jelképes értékű a hadjárat szempontjából. 737-ben ezt könnyű lett volna megtenni, mivel a kazár kagán elmenekült a városból. Amennyiben feltételezzük, hogy 729-ben és 737-ben is ugyanarról a városról van szó, akkor csak azt állapíthatjuk meg biztosan, hogy a muszlim történeti irodalomban fennmaradt az emléke annak, hogy a kazárok al-Baydá’ nevű városát elfoglalták az arab csapatok. De vajon az említett esetekben ugyanarról az al-Baydá’ nevű városról van-e szó, és ez valóban a későbbi Volga melletti Etillel azonos-e? Novo- szelcev szerint a 7-8. századi eseményekben szereplő al-Baydá’ nem a 9-10. században fennálló Volga melletti Etillel (Hamllh), hanem a Kaukázus vidéki Szamandarral azonos.7 Ezt támasztja alá egyrészt a két név jelentésbeli azonossága. Novo- szelcev a különböző forrásokban szereplő Szaman- dar nevekben valamilyen közép iráni nyelvből megfejthető Sámán dar alakot tételez fel, ami „ Fehér ház”-at jelent. Ezt a nevet örökölték a kazárok is, amikor a város a birtokukba került. Az arab Baydá’ „fehér” elnevezés az eredeti iráni névalak fordítása. A két név jelentésbeli azonosságán túl a muszlim szerzők (elsősorban azok, akik a 9-10. században alkottak, és még pontos értesüléseik voltak a kazárokról) döntő többsége nem említi egyszerre és együtt Szamandart és al-Baydá’-t. Ugyanarról a városról van szó, csak ennek két különböző nevét ismerik (NOVOSELCEV 1990, 125-128). Meg kell azonban jegyezni, hogy egyes földrajzi írók (Ibn Hurdádbih, MuqaddasI, a Hudüd al-‘Älam szerzője) felsorolják a kazárok városait,8 9 de a fővároson kívül a többi városról nem szólnak részletesebben, így azok helye is kérdéses. A 9-10. században szereplő al-Baydá’ nevek esetleg vonatkozhatnak Sarkelre (pl. KMOSKÓ 1924, 284, 1. j.; KMOSKÓ 1997, 120, 368. j.), amelynek jelentése „Fehér ház (vár) ” (bár nem volt város, de feltűnő, hogy a „Sarkéi" név nem fordul elő muszlim forrásban (ZAJACZKOWSKI 1947, 54-55; NAZM1 1998, 222).^ Vagy vonatkozhatnak Etilre is, amelynek egy másik nevét szintén „fehér”-nek értelmezik, és így lehet, hogy ezt a (török) nevet fordították le arabra a muszlim szerzők.10 Az utóbbi lehetőséget figyelembe véve érthető lenne, hogy a 9—10. században élt történetírók előtt ismert volt (az akkor már a Volgánál lévő) kazár főváros neve, és amikor ezek a szerzők korábbi eseményekről írtak, akkor ugyanúgy szerepeltették a „Fehér” nevű várost a Volgánál. A muszlim források alapján a 7-8. századi kazáriai al-Baydá’ nevű városra valójában csak 737-ben van megbízható adatunk. Amennyiben nem fogadjuk el, hogy a kazárokra vonatkozó al-Baydá’ nevek Szamandarral azonosak, fel kell tenni a kérdést: hol volt ez a város? Marwán 737-ben vezetett hadjáratának útvonala ebből a szempontból érinti a kérdést. Ibn al-Atir és al-Küfí közlik a legrészletesebb beszámolót erről a hadjáratról. A Kaukázus-vidék leírása teszi ki az 7 Szamandar lokalizására a mai Dagesztán területén több helyszín is szóba került (Tarku, Mahacskala környéke, Selkovszkoe gorogyiscse, VÖ. MAGOMEDOV1983, 52-60; NOVOSELCEV 1990, 128). 8 Ibn Hurdádbih (LEW1CKI 1956, 72): „A kazárok városai: Hamllh, Balangar és al-Baydá”. Emellett megemlíti még Balandzsart és Szamandart is, de nem a kazárok városai sorában (KMOSKÓ 1997, 120-121). MuqaddasI (BGA 3, 355): (Kazária) „fővárosa Atil. Egyéb városai: Bulgár, Samandar, Suwár, Bagand, Qlswl, Hamlig, Balangar és al-Baydá" (KMOSKÓ 2000, 132). Hudüd (MINORSKY 1937, 161-162): Atil, Samandar, Hamllh, Balangar, Baydá’, Sawgar, H.tl.g, L.kn, Swr, Ms.t. 9 A héber nyelvű „Józsefkagán levele ", amelynek egyes adatai arab közvetítésről tanúskodnak (TELEGD11940, 280) megtalálható a „ Sarkéi" név. 10 A űayhánl-féle munkát használó szerzők említenek egy nevet a kazár fővárossal kapcsolatban, amit Sarigsin alakban rekonstruálnak, egy ót. sárig „ sárga, sárgás ” vagy esetleg „fehér, fehéres ’’ (pl. GOLDEN 1980, 237-239), és egy ritka, színnevekhez járuló -cin képző összetételeként (LIGETI 1986, 478). Az első lehetőség egy köztörök szóval, a második valamilyen csuvasos típusú nyelv emlékével számol. A szókezdő hang függhet attól is, hogy azt eredetileg egy arab sin vagy sin betűvel jegyezték-e le (az -s-t tartják valószínűbbnek pl. CZEGLÉDY1952, 82). Amennyiben a „ sárga "jelentésből indulunk ki, akkor a „Fehér" jelentésű arab Baydá' nevek nem Etilre vonatkoznak (vö. VÉKONY 1992, 1036-1037). Nincs azonban feltétlenül szükség az arab betűjavítására, a török szó jelentése e nélkül is lehet „fehér, fehéres ” (NÉMETH 1991, 168, 444.).; GOLDEN 1980, 237-238). 343
