Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Csapó János - Csapó-Kiss Zsuzsanna - Csapó János jun.: Mira használható az aminosavanalitika a régészetben?
Mire használható az aminosavanalitika a régészetben? Aminosavak Felezési idő (év) Amino acids Half life (year) Hisztidin 5 500 Fenilalanin 8 500 Tirozin 8 600 Aszparaginsav 13 500 Szerin 16 500 Treonin 17 000 Glutaminsav 28 500 Alanin 32 000 Izoleucin 110 000 Leucin 140 000 Valin 180 000 3. táblázat: Az aminosavak racemizációs és epimerizációs felezési ideje Magyarországról származó csontmintákban Table 3: Half lives of racemization and epimerization of various amino acids found in Hungarian fossil bone samples 0,5 után kezd el görbülni, és ez a görbület 0,6 D/L- arány fölött már bizonytalanná teszi a meghatározást. A racemizáció foka szerint az aminosavakat három csoportba lehet sorolni. Az első csoportot alkotják a gyors racemizációs idejű aminosavak: tirozin, fenilalanin és hisztidin, melyeket a fiatal (5000—50 000 éves) csontminták korának meghatározására tudunk felhasználni. A második csoportba tartoznak azok az aminosavak, melyek a 10 000-100 000 év közötti csontmintákra használhatók. Ebbe a csoportba tartoznak az aszparaginsav, glutaminsav, treonin, szerin, alanin, metionin, lizin és arginin. A harmadik csoportot alkotó aminosavak — valin, izoleucin, leucin — az 50 000—100 000 évnél idősebb csontminták korának meghatározására alkalmasak. Mindhárom csoportnál 3-5 hitelesítő görbével rendelkezünk, így a csoporton belüli átfedéseket biztosítani tudjuk, sőt egy-egy csontmintára esetenként 2—3 hitelesítő görbe adatait is fel tudjuk használni a kor meghatározására. Miután megismertük a különböző korú csontminták D/L-aminosavarányának időfüggését a módszer alkalmassá vált a hitelesítő görbét alkotó mintákhoz hasonló körülmények közül származó ismeretlen korú csontminta korának meghatározására. A hitelesítő görbe D/L-aminosavarányát hasonlítva az ismeretlen minta D/L aminosavarányá- hoz, a minta kora a hitelesítő görbéről leolvasható. Egy ismeretlen minta esetében 2-3, esetleg 4 ami- nosavat használunk fel a kormeghatározásra, majd végül a különböző aminosavak alapján kapott korokat átlagolva kapjuk meg az ismeretlen minta korát. Mindegyik mintára meg lehet azonban találni azt az optimális D/L-arányt, amely a legjobb eredményt adja a korra. A többi aminosav segítségével meghatározott kor az optimális D/L-arányból számolt eredményeket megerősítheti, vagy esetleg megkérdőjelezheti. Pl. a táblázatban szereplő 11 200 évesnek meghatározott korú csontmintára a His, a Phe, az Asp és az Alá D/L-arányai a következők: 0,682, 0,473, 0,271 és 0,112. Ebben az esetben a Phe és az Asp D/L-arányai javasolhatók a kormeghatározásra, mert azok vannak az ideális tartományba, a hitelesítő görbe lineárisnak tekinthető részén, de a His és az Alá D/L-aránya is értékes információt szolgáltathat a kort illetően. Természetesen elvégeztük a kapott adatok statisztikai analízisét is. A csontminta ismert korát (Y) a D/L-arányra (Xi), illetve az ln[(l+D/L)/(l-D/L)] (X2)-re vonatkoztatva négy aminosav (Phe, Asp, Alá, Ile) esetében olyan becslő egyenleteket kaptunk (Y = a + bX), melyekkel a korbecslés elvégezhető. Mind a nyolc regressziós egyenletnél a determinációs koefficiens (r2) értéke több volt 0,99-nél. Mindegyik aminosav esetében az rxiX2 nagyobb volt, mint 0,99, ami annak a következménye, hogy az X2-t az Xi-ből számoltuk. A regresszióból számolt eltérések szórását (a becslés standard hibája: syx) fel lehet használni a korbecslés standard hibájának számolására a következő képlet segítségével: s2y = s2y.x [1/n + (X-X)2/Sum(X-X)2] ahol n a minták száma, mellyel a regressziót számoltuk, (X—X)2 az átlagból számolt négyzetösszeg eltérés, sY értéke mindegyik regressziónál két esetben volt számolva; először X=X, másodszor pedig X egyenlő volt a szélső értékekkel. A Phe, Asp és Alá esetében az átlagos érték D/L-re 0,35-0,41 között változtak, az extrém értékek pedig ±0,30 voltak. A megfelelő értékek ln(X2)-re ±0,75-től 0,90-ig változtak, az extrém értékek pedig 0,75 voltak. Az izoleucinra az átlagok 0,16 és 0,32 között változtak, a vonatkozó extrém értékek pedig ±0,06 és ±0,12 voltak. A két sy érték mindegyik aminosavra, átlagra és szélső értékre a következő eredményeket adta: A becslés középértékének standard hibáját a következő képlettel lehet számolni: 445
