Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Hegyi Andrea: Fejlődési rendellenességek vizsgálatának jelentősége a történeti embertanban
HEGYI Andrea A KOPONYA FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGEI Hasadt mandibula Az egyedfejlődés során a mandibula két részből csontosodik össze a ventrális oldalon. Ez a két rész születéskor varratosán kapcsolódik, majd az első életév végére összecsontosodik. Ha bármelyik alsó állkapcsi fél fejlődésében késés következik be, vagy az összecsontosodás nem sikerül tökéletesen, akkor hasadt lesz az alsó állkapocs (részlegesen hasadt mandibulát mutat az (1. kép 1-2) (HE- GYI-KOCSIS-MARCSIK 1998, 45)). Ez lehet csak egy kis rés, de lehet teljes hasadék is (BARNES 1994,161). Hipopláziás mandibula A növekedő szár fejlődési késésének eredménye. Általában egyoldali defektus (csak 20-30%-ban kétoldali). Enyhe, közepes és erős formája ismert. Az enyhe forma gyakran felismerhetetlen, míg az erős egyoldali hipoplázia az arc aszimmetriájához vezet. Ez az úgynevezett féloldali arci aszimmetria magába foglalja a mandibula mellett az orr, az orbita régió és a külső hallójárat alulfejlettségét is. A mandibula hipopláziája néha társulhat más fejlődési defektushoz vagy esetleg szindrómához (mint például a Pierre Robin-szindróma) (BARNES 1994, 161-162). A 1. kép 3 egy jobb oldali hipopláziás mandibula ágát mutatja, a 1. kép 4-en látható normálissal összehasonlítva (KOCSIS 1999,158,177). Bifid condylus a mandibulán A mandibula condylusán megfigyelhető bemélyedés. Erőssége változhat a kis rovátkától egészen a teljesen kettéosztott (1. kép 5), szeparált nyakkal rendelkező formáig (KOCSIS 1999, 158, 177). A tem- poromandibuláris régió lehet kettéosztott, de nem feltétlen az. Kétoldali előfordulása ritka. Nőknél gyakrabban fordul elő, mint férfiaknál. Általában tünetmentes rendellenesség, de az életkor előrehaladtával a temporomandibuláris ízület elégtelen működéséhez vezethet (BARNES 1994,163-167). Szájpadhasadék Ez a ma élőknél gyakran előforduló fejlődési rendellenesség, amely inkább a fiúgyermekeken jelentkezik. A magzati élet 8. hetében az anyát ért valamilyen ártalom okozhatja, de kialakulásában jelentős szerepe van az öröklődésnek. Az orr- és a szájüreg között hiányos az elválasztó fal, mely beszédhibához, az egyes hangok tökéletlen képzéséhez vezet. A rendellenesség gyógyítására az első év utáni műtéti kezelés lehet megoldás. A történeti embertani kutatások során nagyon ritkán leleteken is megfigyelhetjük a szájpadhasadék különböző formáit, pl. az izsák-balázspusztai honfoglalás kori koponyán (1. kép 6-7) (MARCSIK 1976, 185-190). A koponyavarratok hiánya Egy vagy több koponyavarrat hiánya koponyadeformitást okoz. A koponyacsontok, illetve a koponya növekedése lehet szimmetrikus vagy aszimmetrikus, de a koponya végleges formája a normálistól eltérő lesz. Típusai a következők: Szkafokefália (csónakfejűség). Az egyik leggyakoribb rendellenes koponyaforma. A szagittális varrat korai elcsontosodása miatt a koponya hosszú és keskeny lesz. Férfiaknál gyakoribb, mint nőknél (BARNES 1994, 152-154; AUFDERHE1DE-MARTIN 1997, 52) (2. kép 1-3) (MARCSIK 1999, 98, 125). Brahikefália (rövidfejűség). A lambdavarrat vagy a koronavarrat hiánya is kialakíthatja. A koponya ezáltal rövid lesz (BARNES 1994, 514). Trigonokefália (háromszögi fejűség). Ritka koponyadeformitás. A sutura metopica hiánya következtében alakul ki (BARNES 1994, 154). Oxikefália (csúcsosfejűség). A lambdavarrat és a koronavarrat együttes hiánya következtében a koponya magasabb és a parietális résznél szélesebb (BARNES 1994, 154). Plagikefália (ferdefejűség). Aszimmetrikus koponyaforma. A koponyavarrat vagy a lambdavarrat unilaterális hiánya következtében az érintett oldal kevésbé széles, illetve hosszú (BARNES 1994,154). Rendellenes koponyaformák Mikrokefália (kisfejűség). Az agy alulfejlettsége okozza. A koponyacsontok mérete kisebb, mint normálisan, így a fejkerület is kisebb (kb. 46 cm). Szellemi visszamaradottsággal jár együtt. A történeti embertani anyagban ritkán fordul elő (AUF416
