Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)

Gallina Zsolt: Tüzelőberendezések egy szarmata településen (Kecskemét-Belsőnyír, M5 autópálya 52/E lelőhely)

Tüzelőberendezések egy szarmata településen (Kecskemét-Belsönyír, M5 autópálya 52/E lelőhely) b/ földbe vájt, padka nélküli (81-82. objektum — eredendően a II/4 altípushoz is sorolhatók), III/ Házbeli kemence (30. objektum). IV/ Füstölő (105., 145. és 147. objektum). I. Szabad tűzhelyek: többnyire körte alaprajzú- ak voltak. Esetükben nem volt nyoma vörösre át­égett falnak, csak az alján érzékeltünk többé-ke- vésbé átégett, fekete réteget. Az I. 2. csoporthoz mélyebb előtérgödör is csatlakozott, és a tüzelőtér mindig kisebb volt (3. kép 1; 4. kép 1; 6. kép 3). II. Külső kemencék: a kemencék kerekded (17., 34., 52., 58., 59., 167. objektum), kör (109. objek­tum), lekerekített sarkú háromszög (30., 82. objek­tum), körte (110., 114. objektum), ovális (38., 81. objektum) alaprajzúak voltak. A kemencéket több­nyire földbe vájt gödörben építették meg, ritkábban a földbe vájták őket (38., 80-81. objektum). A tér­formára csak abban az esetben van adatunk, ahol sikerült megfigyelni a felmenő falak egy részét. A kemencék egy része félgömb vagy kúp alakú lehe­tett (30., 34., 38., 109., 110. objektum). A kemen­cék falának átégettsége igen tág intervallumban mozgott (1-15 cm). A kemencék szája a megfi­gyelhető esetekben 25-35 cm széles volt. Méretük igen változó volt, 60-180 cm között váltakozott. A méret feltehetően itt is összefüggött a funkcióval. Ha megvizsgáljuk a kemencék tájolását, akkor lát­juk, hogy az igen szórt volt, de többségükben DK-re, illetve nyugati irányhoz közel (ÉNy-Ny- DNy) néztek. A kemencék előtérgödrének hossz- tengelye általában ÉNy-DK-i (főleg a kemence­bokrok esetében), illetve a keleti irányhoz közeliek voltak. A tüzelőberendezések tájolásáról így el­mondható, hogy az évszaktól függő ENy-i, illetve ÉK-i szélhez igazították őket. A kemencék alját többnyire letapasztották. Ez alá cserépréteget helyeztek. A cseréprétegnek a hő növelésében és megtartásában volt nagy szerepe. Ennek különösen akkor volt jelentősége, ha azt vastag agyagréteggel is letapasztották.4 A cserépré­tegben szürke hombárok (52. objektum, 82. ke­mence 1. sütőfelülete), hombár és durva, kézzel formált fazekak (34., 51., 58., 167. objektum), szürke, korongolt és durva házikerámia (47. objek­tum), hombárok, szürke korongolt és durva edé­nyek (30., 59., 80., 81. objektum, 82. kemence 2-4. sütőfelülete, 110. objektum) töredékei kerültek elő. Általában elmondható, hogy a kemence hátsó ré­szébe hombár-, illetve a nagyobb töredékeket, a száj felőli oldalra a kisebb, durva, kézzel formált edények darabjait helyezték el.5 A kemencék egy részének sütőfelülete erősen átégett (pl. 108. objek­tum), ami hosszú használatra utal. Másik része gyengén vagy alig átégett, amiből rövid, illetve el­térő használatra következtethetünk. Több kemence esetében meg tudtuk figyelni a megújítást. Ez rész­ben kétszeri tapasztás (34. objektum), illetve 3 komplett sütőfelület (80., 82. objektum) egymásra rétegződése alapján jött létre. A külső kemencék többségéhez különböző nagy­ságú előtér csatlakozott. Az előtérgödrök kerekded (114. objektum), ovális (34., 58-59., 109. objektum), hosszú nyúlványszerű (167. objektum), téglalap (51-52., 110. objektum) vagy szabálytalan négyszög (80-82. objektum) alaprajzúak voltak. A gödrök falát lépcsősen vagy menetelesen alakították ki, aljuk álta­lában teknőszerű volt. Az előtér oldalába és aljába sokszor hamusgödröt vájtak. Az előtérgödrök mérete igen változó. Hosszúságuk 120-370 cm, szélességük 90-210 cm között váltakozott. A kemencebokrok kö­zös gödrének hosszúsága 260-435 cm, szélessége 110-320 cm között mozgott. Az előtérgödrök és a kemencék körül nem vol­tak cölöp- vagy karólyukak, de feltételezhető, hogy némelyiknél volt valamilyen tető a forróság és víz­bemosás elleni védekezés miatt. Egyfajta féltető a 110. kemence esetében tételezhető fel, ahol a ki­sebb, gödörszerü cölöplyukak mélyedtek az előtér­gödörbe (7. kép 3). A fenti kemencék szerkezeti vonásaival meg­egyeztek a kemencebokrok kemencéi. Az 51-52. és az 58—59. objektumok esetében valószínűleg a kemencék egy időszakban működtek (5. kép 1; 5. kép 2).6 A 80-82. kemencebokor esetében elkép­zelhető, hogy egy régi, kemencés ház (80. kemence és ház) gödréhez építették meg a későbbi 81. és 82. kemencét, ami akkor már nem lakóházként funkci­onált (5. kép 4).7 A 80. kemencébe beásott későbbi 4 A kemence sütőfelületének összetettségét több helyen sikerült megfigyelni. Például: Rákóczifalva-Sallai Imre u. 3-3/a lelő­helyen a sütőfelület alatt vörös, majd barnásfekete platni, alatta vastag, sárga agyag, majd cserépréteg található egy agyagtömbön (CSEH 1995,12). 5 Ennek az lehetett az oka, hogy a nagyobb, jobban kiégett töredékek jobban tartották a hőt a kemence belsejében. 6 Hasonló kemencebokrok kerültek elő Gyoma 133. lelőhelyről (VADAY1996, 78-79). 7 Gyakori, hogy praktikus okokból a korábban másra használt építmények oldalában alakították ki a szabadtéri kemencét (VÖRÖS 1997, 58—59). Például a következő lelőhelyeken fordult elő ilyen eset: Algyő (KŐHEGYI-VÖRÖS 1992, 29a-c kép), 39

Next

/
Thumbnails
Contents