Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Kiss Gábor: A történeti Vas vármegye 11-12. századi templomairól
KISS Gábor tő út mellett; a rábagyarmati Szent Lambert-temp- lom: a Rába déli oldalán vezető út mellett; a rába- szentmártoni/Sankt Martin an der Raab (A) Szent Márton-templom: a Rába déli oldalán vezető út mellett; a rábatöttösi Szent Cecília-templom: egy ÉNy-DK-i irányú római út mellett. Alaprajza alapján keltezhető (pl. rotunda) Noha az egyházi épületek alaprajza önmagában aligha keltező, mégis a rotundák (mint épülettípus) virágkorát általában korai időre — a 11—12. századra — keltezi a művészettörténeti és régészeti irodalom (GERVERS-MOLNÁR 1972, 61; VALTER 1985, 30). Esetünkben a jáki Szent Jakab-templomot sorolhatjuk ebbe a csoportba. Érdemes lenne azonban a többi — a történeti Vas vármegye területén álló — rotundát is alaposabb régészeti vizsgálat alá vetni (Pápoc, Nagytótlak/Selo (Sk)). Építőanyaga és szerkezeti felépítése alapján keltezhető (pl. fa/faszerkezet, bontott római építőanyag) Természetesen csupán az építőanyag alapján sem lehet messzemenő következtetéseket levonni az egyes templomok építési korára vonatkozóan. Mégis meg kell említeni, hogy a megyéből eddig ismert egyetlen faszerkezetes templom a régészeti ásatás rétegsorai és a hozzátartozó temetkezések alapján valamikor a 11. század elején épült. Ez pedig a szombathelyi Szent Márton-templom ún. B periódusa. Ugyanennek a templomnak az 1. periódusa kivétel nélkül bontott római falazótéglából épült a 11. század vége előtt. A további középkori periódusokban szintén dominál a bontott római építőanyag: tégla, csatári kő, faragott elemek, útbazaltok stb. (KtSS-TÓTH 1991; KISS-TÓTH 1993). Ha nem is ennyire tisztán, de más templomokra is jellemző az egykori római építőanyag felhasználása. Ez azzal az egyszerű ténnyel függhet össze, hogy milyen messze volt az építkezés helyétől a római nyersanyagforrás, érdemes volt-e azt odaszállítani, vagy olcsóbb volt téglát égetni, követ fejteni stb. Mindez már átvezet bennünket a következő ponthoz. Római kori épület helyén építették Az építőanyag szállítása tekintetében legolcsóbb megoldás az volt, ha oda építették a templomot, ahol az fellelhető volt, vagyis romokban heverő római villák területére. Ne feledjük, az Árpád-kor elején még legalábbis részben állnia kellett a szilárd anyagból emelt római épületeknek, hiszen a népvándorlás korának ideje alatt senkinek nem állt érdekében lebontani őket és anyagukat máshova elszállítani. Erre csak később — elsősorban a templomok és kővárak építésének idején — került sor. A régészeti feltárások eredményeként tudjuk, hogy római épületek helyén emelték a szóban forgók közül az intai (Mesteri-Intapuszta) Keresztelő Szent János-templomot (HOLÉCZY 1964), és a dö- mölki (Celldömölk) Szűz Mária bencés apátsági templomot (KOZÁK 1961). Messzire látszó helyen épült Az eddig felsorolt korai templomok egyik általános jellemzője, hogy többségükben szembeötlő helyen (pl. magasparton, dombon, hegyen) épültek fel, és így már látványukkal messziről hirdették, keresztény vidéken jár az utazó. E templomok általános jellemzője az is, hogy kelet felé néző szentélyük tágas, nyílt táj felé tekintett. Csak példaként felsorolva az alábbiakat: A Sorok-patak magaspartján épült: a jáki Szent Jakab-templom, és a sorokpolányi Szent Ven- cel-templom, míg a Rába magaspartján állt az ikervári Szent György-templom, a hegyhátszentmár- toni volt Szent Márton-templom, a rábagyarmati Szent Lambert-templom, a szentgotthárdi volt Szent Gotthárd-templom, a nagyfalvi/Mogersdorf (A) és a rábaszentmártoni/Sankt Martin an der Raab (A) Szent Márton-templom stb. Hegyen épült a velemi Szent Vid-templom és a németújvári/Güs- sing (A) Szent Jakab-templom. Pogány kultuszhely (pl. forrás, kút, sziklaorom) közvetlen közelében állt A Velem község felett magasodó hegynek és az ott létezett középkori várnak nevet adó Szent Vid- templommal kapcsolatban merült fel, hogy azt a hegyormot, amelyen áll, már az őskortól kultikus helyként tisztelték.13 13 Tóth L: Hic numina adsunt... Gondolatok a kultuszhelyek kontinuitásáról. Előadás. Elhangzott a népvándorlás kor fiatal kutatóinak 7. összejövetelén, Pécs, 1996. szeptember 27. 386