Hadak Útján. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája (Szeged, 2000)
Négyesi Lajos: Gondolatok a lovasság csapatnemeiről. (A könnyű- és nehézlovasság problematikája)
Gondolatok a lovasság csapatnemeiről nünk. A „nehéz” szó itt nem csak kilókat jelöl, hanem álló- és ütőképességet a közelharcban. A nyugat-európai kultúrkör hadművészetében az őskortól kezdve a nehézfegyverzetű harcosok jelentették a csatadöntö elemet. A nehéz vértezet korlátozta viselőik mozgását, így fokozatosan kialakult a csaták íratlan szabálya, hogy a győztes az, aki a csatateret birtokolja. A kezdetben magányosan küzdő lovagok között spontán kialakuló együttműködés eredményeként jelent meg a zárt rendű harc, mely nem csak az egyén számára jelentett nagyobb védettséget, hanem jelentősen megnövelte a kötelék hatékonyságát is. Ez a harcmód felértékelte a kitartás becsületét. A zárt alakzat vitathatatlanul nagyon hatékony, mindaddig, míg ki nem tör a pánik. A felbomló rend zűrzavarában a harcosokon bizonytalanság lesz úrrá, megszűnik a vezetés, és a tovább harcolókat is magukkal ragadják a menekülők. Általában ez volt az a pillanat, amikor a tovább kitartó fél kifejleszthette a sikert. A menekülők után vetették magukat, és kezdetét vette az üldözés, mely a győztes fél rendjét is felbomlasztotta. A nyugati katona számára a becsület azt diktálta, hogy az utolsó csepp véréig kitartson a sorban, és soha ne hagyja cserben a bajtársait. Ez a szemlélet aztán konzerválta a védőfegyverzet használatát, mivel nem engedte, hogy a harcosok mozgással vonják ki magukat az ellenség csapásai alól. A nyugati seregekben a könnyűfegyverzetűek mindig csak másodlagos szerepet játszhattak, csak „szolgálóleányai” lehettek a csatatereket uraló ne- hézfegyverzetűeknek. A steppei lovaskultúrák körében más szabályok alakultak ki. A társadalom fennmaradása nem egy földterület megtartásától, hanem az állatállomány megőrzésétől függött. Az ellenséges hatásokkal szembeni védekezés legkézenfekvőbb módja volt, hogy egyszerűen kivonták magukat annak hatása alól, hiszen a nép az állatállománnyal együtt folyamatosan mozgásban volt. Az összecsapás helyszínének időleges elhagyása nem elfutás volt, hanem manőver. (Ezt persze kezdetben a nyugatiak rendszerint félreértették, és eufórikusán vetették magukat a „menekülők” után.) A harc dinamikája megkövetelte a nagylétszámú tartalékok képzését, ami lehetővé tette a vezér számára a folyamatos vezetést. Ez a mozgékony hadviselés kedvezett az íj fejlődésének, hiszen a lőfegyver térben jelentősen megnövelte egy kötelék pusztítási képességét. A könnyűlovas taktika a lovasíjászok tűzcsapásaira épül. Az ellenség erejét az íjakkal kellett megtörni, a közelharc csak a siker kifejlesztésének eszköze. Ezért hát senkit ne tévesszen meg, hogy a lovasíjászseregben is vannak vértesek, akik értenek a közelharchoz, azonban soha nem harcolnak zárt rendben a csatamező megtartásáért. Géza korában a belső hatalmi harcok összecsapásaiban nagyobb szerepet kapott a közelharc. A Kárpát-medence szűkebb terepet kínált a könnyűlovas seregeknek, mint a steppe. A pogány harcosok kezében (az utókor számára a sírjaikban) megjelent a kétélű kard, mint a közelharc hatékony fegyvere. Csakhogy ettől még nem lettek nehéz- fegyverzetű vitézek, mivel továbbra sem tudtak zárt rendben harcolni, a csatákban az íjaké maradt a főszerep. A kard használata a nomád harcos ösztönös alkalmazkodása volt a megváltozott körülményekhez. Hasonló folyamat játszódott le a 17. században a huszároknál, akik a vértezett ellenséggel szemben kevésbé hatékony szablya helyett lóravaló pallost vagy hegyestőrt használtak. Persze csak kiegészítő fegyverként, hiszen a fő fegyverük továbbra is a szablya maradt. A pallost vagy hegyestőrt a nyereg alá málházták, a szablyát pedig a derekukon viselték. A lóravaló pallosok többsége szablyamarkolattal készült, hasonlóan azokhoz a 10. századi egyenes kardokhoz, melyeket használóik szablyamarkolatúra alakíttattak át. A terminológiai problémák kiküszöbölése végett azt javaslom, hogy az alábbi kategorizálást alkalmazzuk a továbbiakban: LOVASSÁG A 9-11. SZÁZADI EURÓPA HADASZÍNTERE1N helytálló lovasság portyázó lovasság nehézlovasság (csatadöntő elem) _ íjászok _ (csatadöntő elem) félnehéz lovasság _ szablyások 377
